Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Novotny Tihamér: „Zászló, mint olyan szél lobogtat, mely nem fúj”
szép sikereket ért el. (Zárójelben meg kell jegyezzük, hogy a tagság fogalma a VLS esetében egészen laza, csak alkalmi kötöttségeket vállaló, szabad társulást jelentett: egy-egy kiállításon való részvétel tehát a „pince" szellemiségéből való részesedéssel volt egyenlő. Ezért olyan nehéz egy konkrét tagságot megneveznünk a VLS esetében! Talán nincs is erre szükség. Viszont megemlíthetnénk még azokat a kiállítókat, csoportokat és személyeket, akik tevékenységükkel beilleszkedtek a „pince" kísérletező kedvű, közvetlen stílusú, plebejus-művészeti hangulatú, gátlástalan közegébe: így a filmes-fotós alkotókat (Flesch Bálint, Szerencsés János, Pácser Attila, Haris László, Szemadám György), a „Rabinext Stúdiót", a „Hejettes Szomjazok" csoportját, a Magyar Képzőművészeti Főiskola akkori hallgatói közül néhányat (Szirtes János, Roskó Gábor, Gábor Áron, Révész László, Böröcz András), az erdélyi Marosvásárhelyről áttelepült képzőművészeket (Garda Aladár, Szörtsey Gábor, Krizbai Sándor, Borgó György Csaba), az aacheni és a bielefeldi művészek csoportját, vagy akár a Bizottság zenekarral érintkező és az akciókon részt vevő zenészeket (Huszthy Ádám, Waszlauik Miklós, Horányi Sándor, Szulouszky István, Kukta Erzsébet (KOKÓ)). A társaság máig kitartó gerincét fölvették a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába, s 1977-ben a leninvárosi TVK üzemében készített kísérleti műanyag szobraik kiállításával már méltán keltettek nagy feltűnést és váltottak ki elismerést a hivatalos fórumoknál is. (A Kísérleti Műhely résztvevői: Bernáth(y), Bukta, Holdas, Lugossy, Matyófalvi, Aknay, Bereznai, Zámbó.) A beérkezés, a sikerek azonban — mondhatnánk: törvényszerűen — fellazították és másmás irányba terelték a társaság művészeit. Az egyébként 1971 óta különféle felállásban és neveken zenélő-„fellépő" szűkebb tagság (Lengő Musztáng, Frenetikus Variációk, Kolosszális Variációk, INAS (Intuitív, Asszociatív Hangterápiák], Wirga Dezső és Kisegyüttese, Rex Jazz, Scőd (Csőd], Wahom András és Népizenekara, Mágikus Mészárszék) 1980-tól Bumeráng Bumeráng Buddha Bigband névre hallgató együttese átalakult Bizottsággá, s országosan ismert szabadidős zenekarrá „erősült". A VLS névleg ugyan átmenetileg föloszlott, hiszen a mozgalom legaktívabb szárnya (ef. Zámbó, fe. Lugossy, Wahom, Bernáth(y)) a zenei-képzőművészeti-filmes „new-wave" irányában kötötte le energiáit, de azért a Pince működött. Sőt 1984—85-ben a Pinceműhelyt a konstruktív indíttatású Aknay János szervezte. így a geometrikus, a minimál-koncept- és a gesztusfestészetet ötvöző Gubis Mihály és újabban a „neo-geo" művészet szimbolikus válfaja felé tendáló Bereznai Péter és később más meghívott „elvont" művészek csatlakozásával (Krizbai Sándor, György Csaba (Borgó), Kis Tóth Ferenc, Vincze Ottó) a VLS-ben mindig is jelen lévő absztrakt vonal megerősödött, és egyenrangú társává vált a vajdás mozgalom hőskorára jellemző neodada, új realista, Fluxus, koncept jellegű törekvéseknek. Jelen pillanatban ez a megerősödött, kiérlelt absztrakt szárny majdnemhogy a legfőbb motorja az újjáéledő vajdás tevékenységnek. Ez az Új Vegyes kiállítás tehát már része volt annak a tágabb értelemben vett nemzetközi és a szűkebb értelemben felfogható hazai képzőművészeti erjedésnek és átstrukturálódó folyamatnak, amelyet legközismertebb nevén „új szenzibilitásnak", vagy más fogalmakat használva, posztmodernnek, transzavantgárdnak, új festészetnek, radikal eklektikának, szubjektív historizmusnak, „heftige Malerei'-nek stb., s ezen belül posztgeometriának keresztelt el a szakma. Az 1986-os esztendőben egyébként három számottevő, az új helyzetre tudatosan reagáló képzőművészeti megmozdulás szerveződött Magyarországon: az Eklektika '85 — amely egy 1981-ben kibontakozó és '83-ban már mérhető budapesti, irányjelző mozgalom része volt —, a Székesfehérvárott megrendezett „Idézőjelben" és a Szentendrén bemutatott, már említett Új Vegyes című kiállításokról van szó. A hozzánk eljutó külföldi katalógusok és kiállítások ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, ez a három tárlat stílusában és tematikájában kiegészítette egymást, de még így sem tudott 179
