Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után
ban, ill. magánházaknál. A foglalkozásokat is a KISOK-épületben tartották, amennyiben a szabadban, így a művésztelep kertjében arra nem volt mód. A nyári telepek résztvevői teljes névsorának felkutatását nem tekintettük célunknak, mivel úgy a festőtanulók, mint a szentendrei kultúrtörténet szempontjából epizódjellegű a tanulóifjúság itt idózése s közülük vajmi kevesen kértek és kaptak szerepet a későbbi eseményekben. Nem így az 1947—48-as évfolyam, amelynek két tagja, Hegyi György és Rácz András megmaradt Szentendrén, Sikuta Gusztáv pedig rövid ideig vendége volt a telepnek. Kollégáik közül a következők nevét őrizte meg az emlékezet: Jánossy Ferenc, Nuridsány Zoltán, Gera Éva, Zilie Győző, Vajtó Ágnes, Muhr Zsuzsa, Auguszt Józsa, Bíró Iván, Stark Ágnes, Séd Miklós, Földes György. Hozzávetőleg húszan voltak és többségük hallgatói kötelékét megerősíti a főiskolai jubileumi évkönyvben közölt névsor. Közülük Jánossy Ferenc, Nuridsány Zoltán, Stark Anna, Auguszt Józsa, Bíró Iván és Hegyi György szerepelt az Európai Iskola „Fiatalok" kiállításán. Hogy az ígéretes kezdet után a felsorolt művészek jelentősebbik részének neve ismeretlen a mai képzőművészeti életben, az annak tudható be, hogy sokan közülük elhagyták az országot legkésőbb 1949-ben. Hegyi György és Rácz András megkötött a szentendrei talajon (Hegyi 1965, Rácz 1987 óta tagja a telepnek), önálló művészi munkájuk mellett a Fónyi-, Bán-, Barcsay-mozaikok elkészítésében, kivitelezésében működtek közre. A szentendrei nyári tanfolyamok rendszere 1951-ben szakadt meg, berekesztésük indokát nem tudjuk, kénytelenek vagyunk a magyarázattal adós maradni. Az utolsó évfolyamok tagjai voltak többek között: Szurcsik János, Óvári László, Aczél Ilona, Batári László, Kislovics Edit, Galambos Edit, Ridovics László stb. Müuésztelepi változások az ötvenes években A Szentendrei Festők Társasága feloszlatásával a telep bérleménye az SZTK-tól változatlanul érvényben maradt. A Társaság helyett a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége lépett elő bérlővé, kezelőszerve pedig az ezt a funkciót átmenetileg betöltő Szentendrei Községgazdálkodási Vállalat helyett a Népművelési Minisztérium lett. Ez utóbbitól 1956-ban a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapja vette át a telepet. Ez a jogállás 1960-ban megerősítést nyert, ill. módosult: az Alap terheinek csökkentése érdekében a Pest Megyei Tanácsnak kívánta volna átadni a telep felügyeletét és fenntartásának gondját — párhuzamosan az egyéb területeken is tendenciává vált decentralizálással. A művészek ez ellen a terv ellen tiltakoztak és arra kérték az Alapot, hogy adja vissza a telepet a kollektíva kezelésébe, ahogy az a múltban is volt. Az Alap elfogadta a művészek javaslatát és ezzel szerény mértékben ugyan, de a telep autonómiáját erősítette. így ír erről Kántor Andor: „... I960, április 30-án megállapodás jött létre az Alap (Szilárd György igazgató) és a Szentendrei Művésztelep kollektívája között, mely szerint határozatlan időre használatba vesszük a Magyar Állam tulajdonát képező és az Alap kezelésében levő Vörös Hadsereg u. 51. sz. alatti ingatlant és kötelezzük magunkat az ingatlan állapotának megóvására és viseljük a rendeltetésszerű működtetéssel kapcsolatos terheket. Ugyanakkor ígéretet kaptunk, hogy nagyobb összegű esetleges kiadásoknál az Alap segítséget nyújt. így, 30 év után a telep biztos révbe jutott, megszűntek a létét veszélyeztető körülmények és olyan idők következtek, melyek zavartalan munkát, nyugodt életet biztosítanak. Örömmel fogadtuk azt is, hogy a telep önkormányzata továbbra is megmaradt, tehát új tagot mi választunk, csak jelentenünk kell a döntésünket az Alapnak jóváhagyás végett." A teleptagok személyi állományát érzékeny veszteségek érték: az 1944-ben elhunyt Paizs 17
