Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Novotny Tihamér: „Zászló, mint olyan szél lobogtat, mely nem fúj”
a „slang" itt többet ér a kívülálló, tárgyilagos nyelvnél, hiszen az empatikus beöltözés beavatottá tesz mindnyájunkat... A hőskor címszavakban: ef. Zámbó István — még ef. (effektuális) nélkül és csak később mint „Dzsámbó Sztivin, a híres amerikai filosz és Rab Ráby-kutató", ahogy a Kalandra fel! című lemezen az egyébként „Öcsiké" megszólításra hallgató művész önironikus elferdítéssel nevezi önmagát — esetenként a kecskeméti Aranyhomok Szálloda bárjában zongorázott. Ekkori főfoglalkozását tekintve azonban leginkább nyomdásztanulónak nevezhetnénk. Itt találkozott fe. Lugossy László fényképésszel — még „fe." nélkül —, akiből már ekkor is ki-ki bújt a későbbi „fenomén" és „fenomenális" kutatóművész generátor. Ezt már 1968-ban bebizonyította, amikor is a „vagáló" Zámbó Öcsivel együtt megteremtette a Purgatórium Klubot, s itt bemutatta a Vaníliaálomkeksz című happeningjét, à la J. tiendra. 1969-ben a Zámbó István—Holdas György—Matyófalvi Gábor— Lugossy László-féle csapat megrendezte az első Edvinista Képzőművészeti Tábort a szentendrei Duna-parton. (Az Edvin név egy lótetűtől származott, kamaszos fantáziálások folyamányaként. Pontosabban egy lótetű kapta először e megtisztelő nevet, amely később visszaszármazott e spontánul és ösztönösen szervezendő mozgalomra, mintegy szent állattá válva a lelkes amatőrök szubkultúrát teremtő undergroundjának. Ez a 4 szárnyú állat, úgymond különös képessegekkel rendelkezett: képes volt például a görbe látásra, vagyis adott esetben, tekintete átívelhetett egy domb túloldalára; hogy besorolhatatlan, különös, megfejthetetlen, kozmikus-idegen származásáról már ne is beszéljünk!) Az E/4-es gyülekezet természetesen kialakította a maga ezoterikus-orfikus, expresszíven alanyi és öntevékeny filozófiáját: 1. Az edvinizmusnak semmi köze nincs a realitásokhoz, vagyis: „Zászló, mit olyan szél lobogtat, mely nem fúj." 2. Az edvinizmus szívből jön, érzelmeken alapszik, vagyis, „ha valaki nem tud hegedülni, mégis hegedül", tehát szívvel-lélekkel csinálja azt, amihez nem ért. Magasabb rendű művészetet csak így lehet létrehozni! 3. Az edvinista manifesztum felhív arra, hogy „felejtsünk el mindent! Hisz a múlt a jövő, és a jövő a múlt jelene" —, hogy cselekedhessünk! Az edvinizmus kanóca már égett, s 1970-ben a szentendrei Fő téren bemutatott Nalajahappening nyomán robbant a bomba: a félreértések, az előzetes letartóztatások, az orvosi felügyelet s egyéb büntetőszankciók lőporfüstje keringett, kavargott a levegőben, de a város akkori vezetőivel kiéleződő helyzetük fokozatosan rendeződött, s mindenki számára elfogadható mederbe terelődött. így 1972-ben — egy 1968-tól már rendhagyóvá tett Őszi Tárlat után — Aknay János csatlakozásával — hivatalosan is megalakult a kizárólag autodidaktákat tömörítő képzőművészeti stúdió, amely egyetértoleg a Vajda Lajos nevet vette fel. Helyzetük immár legálissá vált, mód nyílt a rendszeres tevékenységre. 1974-től kezdődően már a városi tanács által rendelkezésükre bocsátott Péter Pál utcai barokk pincében rendezhették meg, főleg a fiatalok és néhány őszintén lelkesedő szentendrei hivatásos képzőművész odaadó érdeklődése és rokonszenve által kísért, igen nagy népszerűségnek örvendő tematikus és egyéni kiállításaikat. Ettől kezdve a VLS körülbelül 1981 tájáig működésének legaktívabb korszakát „élte át". A közben jó néhány újabb autodidaktával hol bővülő, hol meg csökkenő tagság — Hegedűs György, Reha György, MosonyiKbs Gusztáv, Hegybíró József, Juhász Endre, Korcsog László, Molnár István, Hagy Ernő, Oláh Mátyás, Szentiványi Kálmán, Bemáth(y) Sándor, Gosztola Gábor, Haász István, Csajka Gábor Cyprián, Mikó E László, Joláthy Attila, Iványi Horbert, Terebessy László, Kodó Bálint, Csorba Simon, 0. Papp Gábor, Guba István, Magyar Gábor, Vető János, Méhes Loránd, Kovács Imre, Waszlavik Gazember László stb. — csoportosan és személyenként is 178
