Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

vészeink Qadányi Jenő kivételével évtizedeken át fejtettek ki tanári működést. 1946-tól folyt az Iparművészeti Iskola főiskolává szervezése. A munkát Schubert Ernő irányította, aki 1948—52 között az intézmény igazgatója, utána a textiltanszék vezető tanára volt. Miháltz Pál és Korniss Dezső idejutott be tanárnak. Korniss mindössze egy évet tanított, mert 1948-ban az átszervezésnél elmozdították állásából. A felsőszintű intézmények mellett középszintű oktatási intézményekben és nem szakiskolákban is tanári állást vállaltak szentendrei festők. 1946-tól Kántor Andor mellett Qöllner Miklós is az Iparrajziskola, később a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára lett, majd harmadiknak, 1950-től Qálffy Lola. Kántor utóbb, 1953-tól nyugdíjazásáig ennek a tanintézetnek az igazgatója. Bánáti Sverák József haláláig folytatta a szentendrei gimnáziumban a rajzoktatást. Az oktatási intézményeken kívül az 1945-ben feltámadt szabadiskola-mozgalomba is bekapcsolódott több szentendrei festő, így Kmetty János, Fónyi Qéza éppen a szentendrei szabadiskolában korrigált, Döbröczöni Kálmán a miskolcinak volt fő szervezője, Kmetty a Derkovits Kollégiumban, Bán Béla és Qráber Margit pedig 1948-tól a Dési Huber Körben tanított. Többek, így például Ilosvai Varga István az ötvenes években a csepeli szabadiskola tanáraként vett részt az amatőrök képzőművészeti nevelésében. Deli Antal pedig megalapította és 10 éven át vezette a szentendrei rajzszakkört. Nuuésznöuendékek Szentendrén 1945—1951 között Az 1945-ben beindult szabadiskola-mozgalomnak és a kezdetben azzal legitimáció, valamint szervezés-ügyvitel vonatkozásában összefolyó nyári főiskolai művésztelepnek Szentendre is színtere volt. Városunk képzőművészeti múltjának elfeledett epizódja, hogy falai között 1945 nyarától kezdődően hét éven át főiskolai hallgatók kisebb-nagyobb csapata fordult meg, dolgozott. A szabadiskolák alapítását, művésztelepek létrehozását a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége kezdeményezte, ügyeiket intézte, folyósított működésükre állami dotációt, megszerezve a munkához a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatását. A kezdeményezésbe a Képzőművészeti Főiskola trimeszteres gyakorlatával folyt bele. 1945 nyarán, az elmaradt tanév részbeni pótlásaként Pest megyében Szentendrén és Tápiószelén (talán Ráckevén is?) rendezett főiskolai művésztelepet, vidékre kihelyezett foglalkozást hallgatói részére. A két különböző indíttatású, más-más emberanyagú képzés-oktatásfajta szétválasztása 1946-ban történt meg: a szabadiskolák országos szabályozását és szabályzatuk kidolgozását követően már hivatalos és nem hivatalos jelzővel tettek különbséget a műkedvelők képzésére rendszeresített, tehetségkutatást is célzó tanfolyamok és a főiskolások nyári szabadiskolái között, így kerülhetett sor arra, hogy 1948-ban a szabadiskolák egységes felügyelet alá vonásakor országszerte 14 telepet regisztráltak és nincs közöttük a szentendrei, noha 1948 nyarán talán a legnagyobb létszámmal működött fennállása alatt a nyári kolónia. 1945-ben a művésztelepiek pártfogolták a tanulóifjúságot, egyaránt foglalkoztak a teleptagok és a nyári tanfolyam résztvevőinek elhelyezési gondjaival, 1946-tól viszont Kmetty és Fónyi volt a védnökük, vezette munkájukat. Gyakorlatilag Kmetty és Fónyi osztályának évfolyamai dolgoztak Szentendrén. A szabadiskola vagy nyári tanfolyam helye a művésztelep szomszédságában — rekonstruált formában ma is álló — Középiskolai Ifjúsági Sportközpont (ismertebben KISOK) épülete volt. Részben ebben az épületben történt az elszállásolás, részben a Bajcsy-Zsilinszky utcai iskoláié