Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

Korniss Dezső, Pirk János, Szántó Piroska, Vajda Lajos szerepelt Szentendréről. Az 1947-ben a Magyar Képzőművészek Szabadszervezete rendezte Második Szabad Memzeti Kiállításon harminckét szentendrei művészt számláltunk össze. A képtár 1948. évi programjában szerepelt „A magyar valóság", „Az új magyar képzőművészet", „Száz magyar művész" stb. kiállításokon is jelentős számban voltak képviselve városunk festői. Ugyanitt rendezték meg Paizs Qoebel Jenő első s talán mind ez ideig legnagyobb emlékkiállítását 1948-ban, művészeti hagyatékának 130 festményt és grafikát kitevő gyűjteményével. Az 1948-ban létesített fővárosi kiállítóhelyet, a későbbi Fényes Adolf Termet, Deli Antal kiállítása nyitotta meg. A nyitás évében még Ilosvai Varga István és Diener Dénes Rudolf, a rá következőben pedig Perlrott Csaba Vilmos és Qráber Margit mutatkozott ott be. Műcsarnokot helyettesítő reprezentatív kiállítóhelyként működött az Ernst Múzeum. 1945 októberében a Szociáldemokrata Párt „A szociáldemokrata párt képzőművészeinek társasága és meghívott művészek kiállítása" címmel a felszabadulás utáni első képzőművészeti seregszemlét rendezte. Szentendreiek közül Szántó Piroska, Korniss Dezső, Anna Margit, Perlrott Csaba Vilmos, Ilosvai Varga István, Vörös Géza, Barcsay Jenő, Diener Dénes Rudolf, Kmetty János, Czóbel Béla, Ámos Imre, Bálint Endre, Qadányi Jenő, Bródyné Pollatschek Lilly, Lehel Mária, Módok Mária, Beck Judit, Vajda Júlia, Deli Antal, Qráber Margit nevét olvashatjuk a kiállítók névsorában. A Szociáldemokrata Párt képzőművészeti munkájához Czóbel már 1945-ben nevét adta, Kassák mellé zárkózva Bálint Endre, Perlrott Csaba Vilmos és Qadányi Jenő vett részt a munkában. Még nagyobb volt helyi festőink részvétele „A Magyar Képzőművészetért I. Művészeti Kiállításon" 1946-ban. Az előbbi kiállításnál felsorolt résztvevőkön kívül Qöllner Miklós, Kántor Andor, Schubert Ernő, Domanovszky Endre, Miháltz Pál, Fónyi Géza, Heintz Henrik, Bánovszky Miklós, Rozgonyi László, Bánáti Sverák József, Pirk János is kiállított. A „Magyar Művészhetek reprezentatív képzőművészeti kiállításán" 1947-ben hasonlóképpen tömegesen jelen voltak városunk festői. Ugyanitt 1947-ben Qráber Margit, Perlrott Csaba Vilmos és Szobotka Imre (neki is van szentendrei múltja), valamint Bor Pál Módok Máriával társulva, a két világháború között bevett gyakorlat szerint kollektív, 1948-ban Qadányi Jenő gyűjteményes kiállítást rendezett. A felfokozott élénkségű budapesti kiállító tevékenység és ami a hátterében húzódott, a képzőművészeti-társadalmi élet heves mozgása magyarázat arra, hogy Szentendrén a művésztelep és társaság újjászervezésén és egy kiállításon túl nem tapasztaljuk a festők város felé irányuló, közeledő mozgását, a hivatalosnak és rendszeresnek mondható kapcsolatfelvételt. A szentendreiek közül Barcsay Jenő, Miháltz Pál iparostanonc-iskolában, Rozgonyi László a csillaghegyi polgári iskolában, Fónyi Géza a Kölcsey Gimnáziumban, majd a Műegyetemen, Kántor Andor a csillaghegyi polgári iskolában, a Fővárosi Iparrajziskolában, Gálffy Lola más fővárosi iskolában, Bánáti Sverák József a helyi gimnáziumban foglalkozott képzőművészeti oktatással az 1945 előtti korszakban. A pár művész példáját, valamint annak emlékét, hogy a Szentendrei Festők Társasága a 30-as évek elején szabadiskolát létesített, lehet úgy általánosítani, hogy a szentendreiek mentalitásától nem állt távol a tanítás. Ezt bizonyítja, hogy 1945 után a korábbinál nagyobb mértékben kapcsolódtak be a képzőművészeti ismeretterjesztésbe és népművelési munkába, valamint a művészképzésbe. 1945—46-ban a művészeti iskolák és az egész oktatásügy újjászervezésében lényeges személyi változásokat hajtottak végre, progresszív művésztanárokat vontak be az oktatásba, ill. intézményeket szerveztek át, intézményi struktúrákat változtattak meg. E személyi változások során a Képzőművészeti Főiskolára került be anatómiatanárnak Barcsay Jenő, festőtanárnak Domanovszky Endre, Qadányi Jenő, 1946-ban a kultuszminisztériumból Fónyi Géza és Kmetty János (1952-ben Bán Béla is) Pátzay Pál rektorsága és Krocsák Emil prorektorsága alatt. Festőmű15