Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

És még egy: ha valahol, akkor a szentendreiek esetében tapasztaljuk azt az életérzést és hivatástudatot, amit Bernáth Aurél így fogalmaz meg: „A KUT tagjai pedig kivétel nélkül az akkori társadalmi rend ellenzékéhez tartoztak. Ki hogy képzelte el a jövő társadalmát, ki miért érezte, hogy az ellenzékhez tartozik, ily nagyszámú társaság egészét vizsgálva, nehéz megmondani. Annyi bizonyos, hogy ez a magatartás nem jelentette szükségszerűen valamilyen baloldali politikai párt tagsági könyvét. Azt azonban mindenképpen, hogy nem támogatta a fennálló társadalmi rendszer politikai vagy szellemi megmozdulásait. Minden irodalmi vagy művészeti tett, amely tiszteletünket bírta, a fennálló rend valamilyen ellenzékéből származott. És itt még csak nem is politikai ihletésű művekről beszélek. Bár az elméletileg sosem került megfogalmazásra, de feltehető, hogy a KUT összes tagja hitte, hogy még ha csak egy almát választ is festménye tárgyául, pontosan olyan életérzésről tesz bizonyságot, amilyen a festőt félre nem érthetően egy baloldali szellemi közösség tagjaként mutatja. Mindnyájan azt érezzük, hogy a jövő művészet a mi munkáinkra fog épülni." „Extra muros" 1945—50 A városon kívül bonyolódott eseményeknek két főbb csomópontja volt: az egyik az Európai Iskola, a másik a művészeti oktatás ügye. Mellettük harmadiknak számíthatjuk a budapesti kiállításokon való részvételt. Az 1945—48 között működött Európai Iskola, a koalíciós évek haladó felfogású csoportosulása, olyan szellemi műhely volt, amely a legmozgékonyabb erőket fogta össze Mezei Árpád, Pán Imre, Qegesi Kiss Pál vezetésével. Működése előzményének tekintette Vajda Lajos Alkotás művészházbeli 1943. évi kiállítását és az „Új romantika" címmel a Tamás Galériában Anna Margit, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Bán Béla, Czóbel Béla, Qadányi Jenő, Korniss Dezső, Szántó Piroska, Vajda Lajos müveiből rendezett kiállítást. Az 1945 telén alakult csoportosulás képzőművészeti magját lényegében Anna Margit, Bán Béla, Bálint Endre, Korniss Dezső és Vajda Júlia alkották, Vajda Lajost, Ámos Imrét mint szellemi elődöket tartották számon. 1946-ban pedig a „Fiatalok" címen rendezett kollektív tárlaton a pályakezdő-tanuló Hegyi Györgyöt találjuk. Az Európai Iskolát természetesen nem szentendrei kohézió hozta létre, de a munka — nem túlzás állítani — a szentendreiekre mint bázisra épült, visszahatásában képzőművészeti életünk jelentékeny tényezőivé avatta ama szentendreieket, akik — Barcsay és ekkor a már szintén teleptag Korniss, Czóbel kivételével — szervezeti vonatkozásban a művészteleptől teljesen függetlenül és más felfogásban dolgoztak a 30—40-es években Szentendrén. Az Európai Iskola működésének városhoz kötődő megmozdulása nem volt. Tevékenységét a centralizációra törekvő, sztálini—zsdanovi kultúrpolitika nyomására szüntette be. Tagjai belső emigrációba vonultak, vagy mint példának okáért Bán Béla, fenntartás nélkül áttért a szocreálra. Csak a hatvanas években kezdett művészetük ismét publikussá válni, többek között elsőnek éppen a szentendrei múzeumban. A koalíciós éveket igen aktív kiállításpolitika jellemezte. A fővárosi kiállítóhelyiségek közül a reprezentatív kiállítási paloták, a Műcsarnok és Nemzeti Szalon, valamint a modern művészek oly kiváló bemutatóterme, mint a Tamás Galéria, háborús rongálódás miatt néhány évéig nem üzemelt. Emiatt, de nyilvánvalóan koncepcióváltozások miatt is a Fővárosi Képtár Kopp Jenő, majd Pogány Ö. Gábor irányította kiállítási munkája vált kiemelkedő jelentőségűvé az 1945—49 közötti időszakban. Összefoglaló igényű kiállításain, mint 1946-ban a Fiatal magyar képzőművészek tárlatán Anna Margit, Ámos Imre, Bálint Endre, Bán Béla, Beck Judit, Domanovszky Endre, 14