Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

Paizs Qoebel; majd egy közös helyiséget — „műtermet" — és Sverákék lakrészét találjuk. A ház végében különálló épületben Kántorék, az északi oldalon álló magános épületben Onódi tartózkodott. 1946-ban az utcai házban Barcsay, Kmetty, Bánovszky, Schubert, Qöllner, Miháltz, a filagóriában Diener Dénes, a másik hosszanti épületben Fónyi, Deli, Rozgonyi, Sverákék két helyiségben, a különálló házban változatlanul Kántorék laktak, a másikban pedig Korniss és Qráber. A lakásrend nagyjából állandónak bizonyult, bár egy-egy teleptag halálakor bekövetkezett üresedéskor előfordult átköltözés, kettős-hármas csere. A Szentendrei Festők Társasága a belügyminiszter 1922-ben kiadott rendelete értelmében működő egyesület, önálló jogi személy, tisztségviselőkkel az élen. Úgy tetszik, hogy 1945 után a tisztségek bizonyos fokig jelentőségüket veszítették. Nem így a titkári tisztség. 1938-tól 1947-ig Kántor Andor töltötte be ezt a tisztet, és messzemenően kivette részét a szervezésből. Mellette Jeges mint elnök, máskor főtitkár írt alá leveleket. Kántort rövid időre Korniss Dezső, majd Ilosvai Varga követte a tisztségviselésben. Czóbel ugyanebben az időszakban valóságos, tényleges elnöke volt a társaságnak, a társelnök Fónyi Qéza és dr. Dezsőfi Ferenc, telepigazgató Schubert Ernő. Tiszteletbeli tagoknak B. Farkas Ferencet, Pogány Ö. Gábort és Kállai Ernőt választották. Nem volt tisztség, csak feladat a telepgondnokság. 1939-től az állandóan ott lakó Bánáti Sverákné látta el 1959-ig, Sverák halála után Deli segített ebben neki. A telepet kezdettől fogva az OTI-tól bérelte a Szentendrei Festők Társasága. A bérleti szerződés megújítására 1946 júniusában került sor. A tíz évre szóló szerződés feltételei voltak: eszmei bér évi 1 pengő (mint korábban), ennek fejében az OTI-t semmiféle igénnyel nem terhelhették. A társaság kötelezte magát a telep fenntartására, karbantartására, kertgondozásra, közterhek viselésére. Nyilván a festők kérésére rögzítették rendtartási és elvi kérdésként, hogy aki nem tagja a társaságnak, még időlegesen sem tartózkodhat a telepen. Az aláírók a telep részéről Kántor Andor titkár és Czóbel Béla elnök. A társadalmi egyesületeknek azonban nem kedvezett az idő. Rögtön a világháború befejezése után megszüntettek minden politikai érdekű és színezetű vagy katonai jellegű egyesületet, továbbá azokat, melyek működésében kimutatható volt az egyesületi szabadsággal — roppant tág fogalom — szemben elkövetett visszaélés. Általánosan jellemző tendencia volt az egyesületi működés adminisztratív korlátozása és a lassú, de biztos centralizálás. A művésztelepek intézményét is érintette, hogy 1945-ben megszüntették az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsot, helyébe az Ideiglenes Kormány Magyar Művészeti Tanácsot állított fel. (Ennek Képzőművészeti Szaktanácsában tevékenykedett Kmetty János.) 1947-ben számos lokális és szakmai társadalmi egyesületet, közöttük a helyi városvédő Szent András Céhet iktatták ki. Ilyen sorsra jutott a Szentendrei Festők Társasága is; 1949-ben történt meg feloszlatása. Irattárát és irattári kellékeit Ilosvai Varga adta le a III. kerületi elöljáróságon — sajnos, az enyészetnek. A feloszlatott egyesület helyett a Magyar Képzőművészek Szövetsége bérelte tovább az OTI jogutódjától, az SZTK-tól a művésztelepet. A jogi változások következményei egyelőre beláthatatlanok voltak. Lényegében nem zavarták az élet újjászervezését, folytatását az új társadalmi berendezkedés dimenzióiban. A telep újjászervezésének művészeti hozamát sokra értékeljük: a beválasztásokkal lényegében összevonták és egy helyen összpontosították az egymást eddig is befolyásoló telepen kívül, ill. belül élő és tevékenykedő posztimpresszionista és expresszív-konstruktivista szemléletű festőket, új platformot teremtve a fejlődésnek és nivellálódásnak. Az eredmény nem maradt el. A lokális jellegzetességekkel bíró szentendrei festészet ekkor kristályosodott ki. Az esztétikai teljesítmény nívója egyénenként és összességében is magasra szökött. Ezeknek az eveknek a teljesítményét mint egy jól működő szellemi műhelyét is lehet értékelni. 13