Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: Üzenet a völgyből

Assisi, hívlak. Jöjj velem. Nagyobb erőd van, több hited, a szarvast megszelídíted. A farkashoz is volt szavad: megállt a gubbiói vad, mert csodát tett keresztjeled... Az erdőn hadd járjak veled.

72 Egy ilyen kapcsolatban egészen természetes, hogy Áprily beszélget a fákkal, állatokkal. Például a gesztenyét lopó szajkóval. ,,Ez mégis sok! — gondoltam - meglesem, estefelé, mikor a nap hanyatló." Jött, meglapult. És én erélyesen így feddettem meg: ,,Te gyönyörű rabló!"

73 A korholás, s a benne rejlő szeretet Szent Ferenchez méltó.

74 Áprily és a természet kommunikációja kölcsönös volt. Sőt, lehet mondani, hogy a természet szava volt a fontosabb, ez adta a békét, a nyugalmat és a verset is. Joggal csodálkozik hát vendégein: A ház, a cella érdekes nekik, tudakolják: min és hogy dolgozom. Miért nem az erdőt fényképezik, az erdőt, melyből versemet hozom?

75 Összefoglalásnak hat e témában az Ertem a szót című kései négysorosa: Én értem itt a madarak szavát, ha jöttükről beszél a hangos ének, ha sírják őszi búcsú bánatát — S ha még dalolnék, ők is értenének.

76 Ámde dalolt még, s magától értetődően nem a madaraknak, hanem nekünk kortárs és utód olvasóknak. Miért így és ennyit erről a „lenn patak, fenn mező" világról? Valóban a szentgyörgy pusztai verseknek a nagyobbik hányada, túlnyomó többsége valamiképp a természetről szól. De miért ennyire fontos ez? Elfogadhatnánk magyarázatul, hogy a természet szép, különösen az, a mesterségére nézve is a szépséggel foglalkozó költőnek. Csakhogy nem minden költő ír a fákról, virágokról, s ha mégis, akkor leginkább csak a látványról. Annak a költőnek, aki „erkölcsi kategóriákra építette fel a maga lelki nyugalmát",

77 nyilvánvalóan nemcsak az esztétikum fontos, hanem az etikum is. Bármekkora badarságnak tűnik is, ki kell mondanunk, hogy a természet önmagában, úgy ahogy van, etikus, erkölcsös. Olyan értelemben véve a dolgot, hogy a természeti folyamatokban szükségszerűen nincs etikátlan tett, esemény, erkölcsi vétség. Nincs is értelme ilyesmiről beszélni, ámde az érzékeny költő, akinek már úgyis az a lehetetlen törekvése van, hogy egy szimbólumot valósággá alakítson, megengedheti magának, hogy ezt a tisztaságot észrevegye a természetben, s elhatározza, hogy a magunk erkölcsi tisztasága érdekében a termé518