Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: Üzenet a völgyből

szethez kell közelíteni, azonosulni kell vele. Ennek a meggondolásnak az alapján lett a puskás gyermek Áprilyból fegyvertelen vadász. Mindez persze új pogányság is: Megújulás nem a hit, hanem a természet által... A kereszténység tehetetlenségét a világégésben versbe is foglalta Aprily. Most ős-idő van: átok, háború, itt az ótestamentum szele fú. De lelkünkben nem ég próféta-jel — Elpusztulunk. És Krisztus nem jön el.

78 Teljesen világos azonban, hogy a társadalomnak nem lehet tanácsolni a természet (erkölcsi) mintájának követését. Még a természeti népek esetében is nevetséges volna a „vissza a természethez" javaslat, hiszen az ember éppen társadalmiságában különbözik a természettől. Áprily sem mondja ki ezt a használhatatlan jelszót. Nem is a társadalom találkozik műveiben a természettel, hanem mindig az egyes ember. Talán nem is beszél soha a társadalomról. A társadalom létének érzékeltetésére a „kor", a „világ", az „idő" szavakat használja. Nyilvánvaló, hogy ez nem véletlen. Ennek a költői gyakorlatnak, s a mögötte álló gondolatrendszernek az alapja az a NÉMETH László által megfogalmazott tétel lehet, mely szerint a „népek nem társadalmakban, hanem kultúrákban élnek".

79 Aprily Lajos életműve szempontjából nézve ennek a tételnek kimondása túlságosan későinek tetszik. Mégsem lehetetlen, hogy — bár erről mit sem tudunk — hasonló gondolatra jutott már korábban is. Történelmi tapasztalata volt ugyanis, hogy a társadalmi változások, kivéve a kultúra-civilizáció területét, rendkívül gyorsak, szinte esetlegesek lehetnek. Mi már tudjuk, hogy ez téves tapasztalat vagy következtetés, de ez nem zárja ki azt, hogy ki ne alakuljon egy ilyen gondolatrendszer. A transzilván ideológia azért tehette magát egyáltalán elfogadhatóvá, noha a politikai és etikai kategóriák összekeverése eleve ellentmondásosságra és pusztulásra ítélte, mert végül is nem politikában és erkölcsben, s nem is társadalmi berendezkedésben, hanem egységesnek és viszonylag állandónak tekintett erdélyi kultúrában gondolkodott. A transzilván ideológiának nem is volt más gyakorlata, közösségi feladata, mint ezt a tudatosított kultúrát elvinni az egyes emberhez. Aprily Lajos végigjárva egyéni útját, a maga teljességében mutatta föl e gondolatrendszert és gyakorlatot a szentgyörgypusztai versekben. Nem a társadalomról írt verseket, hanem ennek legkisebb egységéről, a családról, majd az egyes emberről s annak magatartásáról s kultúrájáról, beleértve a történelemhez (úgy is mint jelenhez) és a természeti környezethez való viszonyát. Üzenete a völgyből ennyi: ezek a fontos dolgok. Töprengés Az eddigiekben egy üzenetet igyekeztünk feltárni, igazodva megjelenési módjához, vagyis lehetőleg elemeire bontva. Kísérletet tettünk arra is, hogy felvillantsuk az üzenet hátterének, meghatározó tényezőinek néhány adatát. A továbbiakban az lehet a feladatunk, hogy fogalmilag leírjuk azt a gondolatrendszert, melyből az üzenet fakadt, a amely gondolatrendszer leírásával Aprily Lajos természetszerűleg nem foglalkozott, hiszen költő volt. Magától értetődik, hogy ezzel a széndékkal veszélyes vizekre evezünk, mert igen nagy a tévedés lehetősége. Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a leírás csak nagyon vázlatos lehet Aprily módszere e gondolatrendszer kidolgozásakor — úgy véljük — a völgybe vonulás, ahol az ember megvetheti a hátát a „sűrű múltú" hegyen,

80 s ahol, mint láttuk, a halállal teljessé válik az élet. A völgybe vonulás magányosságot hoz ugyan, de nem társadalmon kívüliséget. Ámde a völgyi élet, noha a láz, a háború nem kerüli el, mégis független 519