Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

Magyarország jelen íme — kérem. Erdély múlt Erdély — által. Magyarország jelen Kísérjük e mozzanatokat. Erdély múlt Miután — őfelsége. A továbbianban a 316. oldaltól, az emlékbeszéd lényegében a múltban marad, területileg pedig Erdélyben, Erdély közelebbi és távolabbi környezetében mozog. Alapvető ritmusát az adja, hogy Kemény Zsigmond időről időre Európából indul el, s tér vissza Magyarországot is érintve Erdélybe. E szűkülő térbeli körökből álló ritmust kiemeli az időrend alapvető folyamatossága. Mindazonáltal Kemény óvakodik attól, hogy az események időrendjéhez való szigorú ragaszkodással, a térbeli ritmizálás ellenére unalmassá váljék előadása. Ezért a 321. oldalon egyetlen mondat erejéig visszatér a jelenbe, de még ugyanott nagy ugrással a régebbi múltba is eljut, hogy a figyelmet a közbülső időre, Szász Károly korára irányítsa. A történetet magát azonban természetszerűleg a régebbi múltban folytatja. Vagyis az történt, hogy „Az alkotmányos biztosítékok... " kezdetű mondattal egy pillanatra összekapcsolta az idősíkokat. Művészi megoldás, hogy a már említett folytatás a régebbi múltban mégsem lesz időrendi, hiszen ez zavarólag hatna az előbbi ugrás után, hanem az eddigi történelmi film egyetlen képkockájának kimerevítésével találjuk szemben magunkat. Ezen a képkockán az erdélyi alkotmány ismertetése olvasható. Ezt a megállást az író a jelenbe ugrással zárja le, amikor szinte teljesen ki is lép a történelemből, illetve a történetből, s ezt írja: ,,A legcélszerűbb eszközöket választotta-e ti. Erdély, az talán hiú kérdés éppen a mi korunkban, midőn a legtöbbet ígérő elméletek is oly hamar tétetnek félre, s midőn a bevégzett tények imádása jön divatba, és a siker legitimitása a szentesített jogokét háttérbe szorítja."

105 A mondat alkalmas arra, hogy felkeltse érdeklődésünket a most már valóban időrendi folytatás iránt. Ugyanakkor az emlékbeszéd belső idejében ez a mondat előreutalás (noha ezt itt még nem tudjuk) azokra a pillanatokra, amikor majd Szász Károly életét kell megítélni. A következőkben tehát Erdély történetének leírása időrendben folytatódik, de amikor a nagyon fontos 1791-i országgyűléshez ér,

106 akkor Kemény, a figyelem felélénkítése érdekében, egy hasonlat erejéig az ókorba ugrik vissza. Végtére is aztán — mindig figyelve a térbeli ritmizálásra — Kemény elérkezik a történettel 1823-ig, Szász Károly fellépésének idejéig. Ám még mielőtt e név elhagyná ajkát, megáll egy pillanatra, egy (Erdélyre is érvényes) általános megállapítás kedvéért: „Ha a gyakorlat az elmélettel, a szentesített jog a törvényes alapokat nélkülöző rendszerrel éles ellentétben állott, önként meg vannak fejtve bármely államban a visszahatásnak okai és szükségessége."

107 Ez a mondat rendkívüli jelentőségű az emlékbeszédben, s az, hogy éppen itt került be a történetbe, igazi nagy művészre vall. Ugyanis a Szász Károly-élettörténetben — mely a mű belső idejében utána következik — az a jelentősége, hogy megadja annak keretét. Magyarázattal szolgál ugyanis Szász első (1823) és utolsó (1848—49) politikai szereplésére. Ugyanakkor — s ez 1859-ben a beszéd elmondásakor nagyon fontos lehetett — valamiféle felmentést is ad Szász (ellenzéki) politikai szereplésére, mondván, hogy sem ő, sem általában az erdélyiek nem tehettek másként, mint ahogyan tettek. Kifejezi a mondat Kemény Zsigmond (éppen abban a pillanatban érvényes) történelemszemléletét, amelynek eszerint az a lényege, hogy meghatározott feltételek mellett bizonyos események bekövetkezése önként adódik. Amikor tehát idáig eljutunk az emlékbeszédben, ismerjük már tényszerűen Erdély történelmét, tudjuk, hogy a tettek megítélésében nem a sikerük a döntő szempont, s azt is, hogy a történelem vizsgálatának során figyelmeznünk kell az események szükségszerű bekövetkezésére. Az idő és tér fonalán haladva tehát megérkeztünk Szász Károlyhoz. Olvasás közben azonban észre kellett vennünk, hogy Kemény Zsigmond nem hagyja üresen ezeket a láncfonalakat, hanem szőttest, vagyis teljes művet alakít, készít. Az ehhez használt vetülékfonál 96