Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

légái közül. Hallgatói, közöttük a hálás Kemény Zsigmond, mindvégig feszült figyelemmel hallgatták előadásait, amelyeket kéziratban is megkaptak. Az ő idején az enyedi kollégium tanrendjében két filozófiai osztály után következett a »politicus cursus« két éve, amelyben a jogot is tanulták az ifjak. Szász Károly tanársága első két évében elkészítette kézikönyveit és kiadta tanítványainak. Ezeknek a műveknek akkora volt a becsületük, hogy a diákok elvitték magukkal a királyi táblára is, és itt a hivatalnokok, ügyvédek is leíratták, használták. A két év alatt az összes jogi tárgyak sorra kerültek: erdélyi jogtörténet, jogforrások, közjog, magánjog, büntetőjog, perjog... A tanrendnek megfelelően Szász Károly is egységes rendszerbe foglalta az erdélyi tételes jogot. 1829-ből fennmaradtak kézikönyvei a Keménygyűjtemény [gróf Kemény József gyűjteménye] VÜI. és IX. kötetében. Az egyik rész a közjog, a másik a magánjog elemeit tartalmazza... A Rajzolat [Szász Károly jogi műve] beosztása már sokkal rendszeresebb, mint az Ideáé [ez a másik szövegközlés BONIS könyvében]. Nemcsak a jogtanár, hanem a matematikus pontossága is megnyilatkozik a mérték nélkül halmozott betű- és számrendszerekben, amelyek között természetesen sokszor eltéved a másoló. Egészében szemlélve azonban a rendszer áttekinthető és világos... Szász Károly tanfolyama... messze kiemelkedik kortársainak munkái közül és olyan rendszerességgel és részletességgel dicsekedhetik, amelyet később csak Dósa Elek alapvető Erdélyhoni jogtudománya szárnyalta túl."

68 Szász Károly pedagógiai magatartásának jelentőségét akkor ítélhetnénk meg igazán, ha felvázolnánk itt a korabeli oktatás sajátosságait. Erre nincs mód, de a dolgok érzékeltetésére azért idézzünk attól a Fáy Andrástól, akinek ugyansemmi kapcsolata nem volt Nagyenyeddel, ám akit — igaz más ügy kapcsán — éppúgy utolért a vaskalapos nagyenyedi professzor Péterfi Albert ellenszenve, mint Szász Károlyt. FÁY András szerint tehát a bentlakó diákok „erőltetett foglalatosságok és terhek által úgy ki vannak véve szabadságaikból, hogy önmunkásságra idő és alkalom nem jut. A szünteleni zaklatás kiveszi a' lelket erejéből, és elöli benne a' haladás és tökéletesedés' vágyát; mellyet csak önmunkásság bír éleszteni és fenntartani 'stb." Majd a továbbiakban FÁY egyértelműen leszögezte, hogy „ A nevelés korántsem betanítás, hanem egyediségünknek önmunkásság általi kifejtése. Ezen önmunkásságot azonban alig fojtja el valami könnyebben, mint tanulási szokmányos megterhelés, és sok könyvnélküli tanultatás."

70 Szász Károly rendkívüli nagyságát érzékelteti az a tény, hogy Fáy András mindezeket — nagyjából új felismerésként — csak két évtizeddel Szász nagyenyedi székfoglalójának elhangzása után vetette papírra! Egyébként arról, hogy Szász Károly mindenkor tanítványai gondolkodásának irányítására törekedett, meggyőződhetünk saját tankönyveiből is. Üssük föl nyelvtankönyvét, a Parthenont. Ebben a magyar nyelvtant kérdések és feleletek formájában dolgozta fel. Mégpedig úgy, hogy lehetőleg minden kérdés következzék az előző kérdésből és feleletből. Ez egyébként regényszerkesztési alapelv is — gondoljunk Keményre! —, de Szász esetében ennek a törekvésnek az lett az eredménye, hogy némelyik kérdése és felelete erőltetettnek, vagy legalábbis szószaporításnak tűnik. íme egy példa: ,,40. Van-é ezen harmincöt betű közül mindeniknek külön neve? Van igen is, a'végre, hogy azokról beszélni, tanítni és tanulni lehessen. 41. Mellyek a ' betűk' neveik?"

11 és így tovább. A logika mindenesetre tökéletes. A mű jó és érthető, csak a fentiek miatt kissé terjedelmes. A kérdés-felelet forma természetesen nem Szász Károly találmánya volt. Kora (tulajdonképpen évszázados hagyományt ápolva) kedvelte a tudományok ilyetén való feldolgozását, csakhogy ez a módszer az esetek többségében egymástól független tételekké szabdalta a tananyagot, míg ellenben Szász kezében egyetlen összefüggő gondolatsorrá egyesítette. Szász Károlynak a Parthenonnal az volt a célja, hogy „azt a dicsőséget mellyet, észfejtés' 's értelem gyakorlás' tekintetében, eddig, elismert joggal, a' Mathesis kirekesztő tulajdonul bírt, az anyai nyelv' Grammaticájára átruházni, vagy ha ennyit meg-nem-nyerhetnék, legalább vele megosztani lehessen".

72 Módszertani törekvéseiről pedig a következőképpen vallott: „Én csak annyira törekszem, hogy különböző tárgyú füzeteimben, néhány fogalmat 90