Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

ben lel testére szabott hivatásra, olyan munkakörre, ahol a napi penzumot is tehetségéhez és becsvágyához illő feladatnak tarthassa."

60 Ámde, aki volt már újságíró az tudja, hogy ezt a mesterséget csak valamiféle nevelői elhivatottság, mánia, meggyőződés alapján lehet jól művelni. Nyilvánvaló, hogy az a „felelősségérzet a közélet iránt, melyet még Szász Károly oltott bele, élt s nem hagyta magát eltemetni".

61 Ennek tudható be, hogy Kemény Zsigmond minden művében érezhető valamiféle nemzetnevelői szándék.

62 Mégis, Szász Károlyhoz viszonyítva, különösen ha az előző Szász-idézetre gondolunk, el kell fogadnuk azt a vélekedést, mely szerint „Kemény a nevelésnek majd sokkal mértéktartóbban fogja körvonalazni társadalmi helyét, de kétségtelen, hogy a közügyi életnek azon az ösvényén indul el, melyet Szász pedagógiai optimizmusa jelöl ki számára."

63 Számításba véve azt, hogy senki sem keveri össze a nevelés fogalmát a közoktatáséval, olvassuk el először azt a néhány mondatot, amit Kemény-idézetekkel megtűzdelve ÜRMÖSSY Lajos írt Kemény közoktatási felfogásáról. „Közoktatás czím alatt elmélkedik Kemény közoktatásunkról. Az ő határozott meggyőződésével fejti ki: hogy tudatlanságban hagyni a népeket továbbra is nem lehet. »A nép felvilágosodása — kiált lelkesen fel — csak zsarnok uralkodást ejthet veszélybe, tudatlansága ellenben a nemzetek sírja.« Magas journalistikai színvonalon álló fejtegetéseit így fejezi be: »Közoktatás tehát a nemzetnek egyik, a legvilágosabb jelekben mutatkozó s annyival sürgetőbb szüksége, mivel azon gyümölcsöt, melyet a közoktatás fája termend, nem egy nyár melege érlelendi meg. Közoktatás alatt pedig értjük az országosan bőven segélyezett, minden leendő polgárt kötelező elemi oktatást s a subjectiv erők és tehetségek, meg az egyéni czélok szerint intézett szabad felsőbb oktatást. Mert mint előbbi czikkünkben érintők, csak ennyire köteles, amennyire van jogosítva az álladalom, ha czélját elérni úgy akarja, hogy személyi szabadságot el ne nyomja.«"

64 Szász Károly is azért lett pedagógus, mert felismerte az iskola rendkívüli jelentőségét, sőt igyekezett ezt a jelentőséget elméletileg is megindokolni. Ugyanakkor az iskola általa elképzelt társadalmi rangjához igazodva, Kemény Zsigmond szemléletét is meghatározó módon végezte gyakorlati tanári munkáját. Ismerkedjünk meg ezzel a tanárral, akinek alapelve volt, hogy a professzor „tanítson mentől kevesebbet",

65 vagyis óvakodjék a diákok túlterhelésétől. Rendkívül érdekes, amit a feleléssel kapcsolatban mondott el székfoglalójában: „Mondhatnám a tanítványnak, hogy sokszor örvendezek annak, aki akadozva felel. Szép ugyan, mikor a tanítvány, mint jól simított tükör amit tanítójától vett, éppen abban a formában vissza tudja adni. Az is szép, mikor a gyengébbnek ideje jut arra, hogy a hallgatott tárgyat jól általértve még habozó előadását mestere kitételei után megigazítja. De valljuk meg, hogy ámbár a jól-megmagyarázattal mindennek a megértetett jól kifejezni csak kevésnek adta a természettől egyesült kiművelődés, valljuk meg, hogy megszorítván a tanulónak idejét, sokszor csak azt hagyjuk fenn, hogy a tudománynak értelme vagy szavai között válasszon. Szeretem hát én, mikor a lassúbb talentumú értelmes ifjú a közönséges balvélekedésen felülemelkedve a dolognak értelmét keresi és azt, hogy mit, igen, csak azt nem tudja, miképpen kell mondani. Ellenben, valamikor az értetlen repetitor, mint egy havasi patak hajtotta malom, olyan sebesen pergeti a kurzusnak szavait, mindig felgyúlok a század sarlatánsága ellen, mely magát önként csalattatni szereti — s a valóért mindenütt konvencionális jegyekkel, becsületért komplimenttel, gazdagságért külső fénnyel, kegyességért böjttel, érzelemért üres szókkal kifizetteti."

66 Az értelemre való hatás, az értelmes tanulás és tanítás megkövetelése során Szász többször is hangsúlyozta, hogy a tanár-diák viszonynak barátságosnak kell lennie: „az én professzori pályám egy hosszú kerthez légyen hasonló, melyben tanítványaimmal barátságosan kézenfogva sétálunk, kézszorítva válunk el".

67 Szász mindent megtett azért, hogy ez a programba vett barátság valósággá váljék, hogy jó tanár legyen. Diákjainak ragaszkodásából, Kemény Zsigmond barátságából tudjuk, hogy ez a terv nem volt hiú ábránd. A jogtörténész BONIS György szerint is Szász Károly ,,... mint jogtanár messze kimagaslott a korában már több erdélyi tanszéken működő kol89