Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

In memoriam Sík Sándor - Szigeti Lajos Sándor: Találkozások a „kettős végtelen”-ben (Sík Sándor és József Attila)

csorán kerültek egymás mellé, majd együtt indultak hazafelé a Duna-parti szállóból és Jó­zsef Attila hazakísérte Sík Sándort. Annyira belemelegedtek a beszélgetésbe, hogy nem tudták abbahagyni s a rendházhoz érve nem váltak el. Itt mondjuk el, hogy József Attila legendásan híres volt hazakíséréseiről, amint ezt tudjuk Déry Tibor, Nagy Lajos, Németh Andor, Ignotus Pál visszaemlékezéséből. így történt ez alkalommal is, mint Sík írja: „Mi­kor újra a kapu elé jutottunk, megismétlődött az előbbi jelenet és nevetve indultunk neki a második körútnak. így kerimbózsáltunk a ház körül számolatlan körökben, messze túl > az éjfélen." Hogy maga a beszélgetés hogy zajlott s végül az mennyire valós, hitelesíthető tartalmakat fed, arra hadd idézzük e részt teljes egészében úgy, ahogy Sík megfogalmazta: „Miről beszélgettünk? Természetesen versekről. József Attila hosszan fejtegette azt a ked­ves eszméjét, hogy a verseket úgy kellene nyomtatni, mint a zeneműveket; mint ahogy azok fölé odaírják az előadásra szóló utasításokat (andante, adagio stb.), a versek elé is oda kelle­ne írni, hogy milyen tempóban kell szavalni őket. Lassan kiderült, hogy egész elmélete van a magyar ritmusról, mégpedig nagyon eredeti és tudományos szempontból is komoly." E személyes találkozás felidézésében máris sok mindenre magyarázatot kapunk, például arra, hogy a Stoll Béla készítette új kritikai kiadást 9 megelőzően hosszú ideig ismert volt egy József Attila-vers, a Lassan tűnődve, amelyet a Stoll-kötetben hiába keresnénk, ugyanis ez nem más, mint a Reménytelenül című kétrészes vers, amelynek címe alá a költő a Sík Sán­dornak elmondott kedvenc eszméjét követve odaírta az olvasásra vonatkozó utasítást: las­san, tűnődve. Beszélgetésüket idézve Sík Sándor így folytatja: „Közben előkerültek keserű szegedi emlékei és »eltanácsolásának« története, melyek részleteit csak ekkor, tőle hallot­tam (mikor az eset megtörtént, én még nem voltam Szegeden). Hirtelen egy gondolatom támadt és megkérdeztem tőle, nem volna-e kedve a most fejtegetett ritmikai elméletet rész­letesen kidolgozni és disszertációként nyújtani be hozzám, a szegedi egyetem magyar iroda­680 Havi Boldogasszony búcsúja — Buday György fametszete

Next

/
Thumbnails
Contents