Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

In memoriam Sík Sándor - Szigeti Lajos Sándor: Találkozások a „kettős végtelen”-ben (Sík Sándor és József Attila)

lomtörténeti tanszékére. Nagy örömömre szolgálna, ha annak alapján doktorrá avathatnánk és így a szegedi egyetem mintegy jóvátehetné azt a fájdalmat, amelyet okozott neki. Tetszett neki a gondolat és mindjárt megegyeztünk a két melléktárgyban is, amely a doktori szigorlaton szerepel: francia irodalomra és neveléstanra gondoltunk, mint amelyeknek akkori professzorai biztosan segítségemre lesznek a szigorlat keresztülvitelében. A gondolat láthatóan felkeltette becsvágyát és avval váltunk el, hogy hamarosan nekifog a munkának."

10 Hogy József Attila valóban komolyan vette Sík Sándor szavait, azt ma már biztosan tudjuk abból, hogy el is kezdte írni hosszabbra tervezett könyvét a magyar ritmusról, szerződést is kötött a könyvre, azonban a kiadó — egy soproni nyomda — időközben csődbe ment s ez kedvét szegte, de fennmaradtak töredékei — amelyek valószínűleg részét alkották volna a tervezett kötetnek —, illetve egy rövid résztanulmánya meg is jelent Ütem és fogalom címmel a Szép Szó 1937. július—augusztusi számában s mind ebben, mind a töredékekben azt fejtegeti, amiről Sík Sándornak is beszámolt. Hogy csak utaljunk néhányra, az Ütem és fogalomban Csokonai Egy tulipánthoz című versének ritmikai elemzését végzi el: A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt, Te vagy orvosa sebemnek Gyönyörű kis tulipánt. Véleménye szerint a korabeli olvasatokban a harmadik sorban „rossz helyen van a sormetszet": ,,Te vagy orvo / / sa sebemnek", s ezek után megállapítja: „Nem nagy meglepetés, ha azok, akik jambusos mértéket keresnek ott, ahol nincs, nem veszik észre a mértéket ott, ahol van, így a Csokonai-versnél. ... Időmértékben írt verseim elé én a jövőben odajegyzem az olvasás jeleit."

11 A töredékekből pedig kiolvasható, hogy József Attila latensen — néven még nem nevezve — tulajdonképpen a szimultán ritmusról értekezik. Kommentár nélkül idézve néhány részletet: „Egyébként a következő tanulságokat is levonhatjuk. A magyar vers ma kétféle: 1. hangsúlyos, 2. időmértékes. Igen ám, de miben különbözik egymástól a kétféle verselés? Hiszen a hangsúlyos versben is van időmérték, amely lényegesen befolyásolja a vers zeneiségét; de az időmértékes versben is érvényesül — zenei módon — a hangsúly. Versünk valódi zenéjét minden esetben a kettő ölelkezése teszi. ... Többen azt állítják, hogy a vers zene, nem pedig értelmes zenei szöveg. Ezek a legjobban teszik, ha versekben fogalmi értelmet nem keresnek. ... Azt hiszem, az a legokosabb, ha időmértékesnek csak azt a verset nevezzük, amelyben tiszta időmérték-képlet ismétlődik periodikusan. Minden más verset hangsúlyosnak kell tekintenünk, beleértve a szabad verset is, ha ugyan az versnek nevezhető."

12 Fölmerülhet a kérdés mindannyiunkban: mi lehet az oka és magyarázata annak, hogy Sík Sándor és József Attila ilyen szeretettel és megértéssel találtak egymásra egyetlen találkozásukkor? Mindez magyarázható már azzal is, hogy Sík Sándor igazi tanáregyéniség volt, nyitott személyiség, hogy József Attila szeretett szerepelni, hihetetlen szeretetvágy élt benne, mégis úgy érzem, mélyebben is kereshetők az okok. Úgy vélem, ha a valóságban csak egyszer találkoztak is, gondolkodásukban, mentalitásukban számos közös pont volt. Példa lehet erre már Sík Esztétika)^, is: jóllehet, Sík esztétikai munkái szükségszerűen eklektikus jellegűek, mégis fölfigyelhetünk több irányzatra, amely József Attilával összeköti: ilyen a metafizika, a pszichologizmus, a fenomenológia, de különösen az, hogy mindkettejükre hatott a bergsoni intuíciótan. Másrészt József Attila esztétikai töredékei, tanulmányai, kritikái jól mutatják, hogy Sík Sándoréhoz hasonlóan az övé is élmény-esztétika, a művészi megélést tekintették mindketten az esztétikai vizsgálódások alapjának s ebben — ha költői alkatukra gondolunk — mindketten kompetensek is voltak. Kapcsolódnak egymáshoz a művész mivoltának körülírásában, a műalkotás létrejöttének módjait vizsgálva is: Sík Sándor szerint „a művész nemcsak tehetséget, nemcsak harmónia- és kifejező érzéket, nem 681