Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bihari József–Farkas Péter: Pest megyei irodalmi topográfia

Amikor tehát földrajzi szempontokat érvényesítünk az irodalom vizsgálatában, nem teszünk mást, mint egy-egy helyre vonatkoztatjuk a művészi látás történetének adatait. A topográfia készítése során tehát az élményformálás történetét kutatjuk, földrajzi jellegű tényezők számításba vételével. A topográfiai ismeretanyag ennyiben tehát az irodalomra vonatkozó tudás, mert az az alapkérdése, hogy mit tudunk mondani az irodalmi művek törvényszerűségeiről, a „bennük működő dinamizmusokról".

16 Ugyanakkor az irodalmi topográfia az irodalomról való tudás is, amennyiben irodalomtörténeti ismeretanyagot hordoz. Az irodalmi topográfia eszerint nem más, mint egy település, vagy bármilyen földrajzi egység irodalomtörténete. Az irodalmi topográfia tehát, mint tudomány, része az irodalomelméletnek és része az irodalomtörténetnek is. Magától értetődik, hogy a topográfiának ez a két aspektusa nem válik el élesen egymástól. Ezt az egységet jól érzékeltethetjük PÉTER László néhány sorával, melyekben egyszerre nyerünk irodalomtörténeti adatokat Tömörkény István munkásságáról és a realista irodalmi mű valóságviszonyának törvényszerűségeiről, a realista élmény formálásról. íme: ,,Az írónak őrhelye a nyitott ablak is. Innen nézi a kevés jövő-menőt, figyeli télvíz idején a sarkon ácsorgó munkanélkülieket, amint ecetbe rakott apró dinnyét, sajtot, túrót, kis szalonnát eszegetnek délre. Innen nézi a szemben levő piros iskola falához dobott ócska kabátot, amely a híd alatt álló csavargónak ruhabélije; maradványa a rongyszedők zsákmánya lesz. Apró jelenet vésődik a néma szemtanú szivárványhártyájára, hogy művészi alkotássá emelődve a kor dokumentuma, a szegénység és a nyomor jellemzője váljék belőle. Innen sétál ki a pár méterre folydogáló vizecske, Juhász Gyula szent folyója mellé, ha másért nem, elnézni, ha álmosan hömpölyög, ha haragos, tajtékzó tavaszi áradattal zúg lefelé. De többnyire nemcsak ezért az őszi szegedi szertartásért, hanem az emberekért is: itt látja a századfordulón a vízenjárókat, homokból élőket, kubikosokat, itt ismeri meg őket, s örökíti meg életüket, harcukat a vízzel, az elemekkel, a társadalommal, egymással."

17 Ezzel a topográfiai szemléletű részlettel talán azt is sikerült érzékeltetnünk, hogy a topográfia nemcsak része, hanem segédtudománya is az irodalomelméletnek és az irodalomtörténetnek. Ha pedig kilépünk az irodalomtudomány keretei közül, akkor azt láthatjuk, hogy az irodalmi topográfia olyan diszciplína, mely része és segédtudománya a történelemnek, a szociológiának és a földrajznak, nevezetesen a nooszféra, a társadalmi-kulturális környezet földrajzának. A leggyakrabban természetesen a topográfia társadalomtudományi jellege hangsúlyozódik, mégpedig úgy, hogy a topográfia már nem tudományként jelenik meg az értékelésekben, hanem mint a társadalom önszemlélete és a lokálpatriotizmus, a hazafiság kialakításának és fenntartásának eszköze. „Köztudott — írja ezzel kapcsolatban SZABÓ Ferenc —, hogy az egymást váltó nemzedékek életszemléletének formálásában, szűkebb hazájukhoz kötődésük erősítésében az irodalom alkotói és alkotásai más módon nem helyettesíthető tényezőt jelentenek."

18 Hasonlóképp társadalmi-gyakorlati megfontolásokat kiemelve fogalmaz CZINE Mihály is: „A múltat is meg kell teremteni — írta Illyés Gyula. S ez nemcsak a nép, nemcsak a nemzet történelmére érvényes igazság, de az egyes településekre is. S nemcsak a budapesti, nemcsak a szegedi, nemcsak a debreceni ember lehet tudatos lokálpatrióta, de a kisebb városok, falvak szülöttei is. Az irodalom segíthet abban, hogy az ember a tájat, a felnevelő, az életlehetőséget adó tájat tudatosan is szeresse és vállalja."

19 Ezekkel az utóbbi idézetekkel lényegében visszatértünk ahhoz az állításunkhoz, mely szerint a topográfiát a társadalom közéleti, ha szabad ezt mondanunk, gyakorlati igénye hozta létre. Ugyanakkor, a korábbiakban elmondottakkal azt akartuk érzékeltetni, hogy egy azelőtt sem ismeretlen, de meggondolásaiban és szervezettségében új tudomány is született ebből a társadalmi igényből. Ennek az új tudománynak a helyzetét a tudományosság egészében már talán eléggé megvilágítottuk. Most az összegzés szándékával azt szeretnénk még kimondani, hogy az irodalmi topográfia az irodalomtudománynak az az ága, mely az 640