Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bihari József–Farkas Péter: Pest megyei irodalmi topográfia

sabbra szállt is bennem a honnanvagyiság maiigánfoka, hogy visszadöngessek: »Én meg Pest megyei gyerek vagyok!« Groteszkül hangzott volna."

10 Azt, hogy Mesterházi Lajos szavai ma mennyire érvényesek, szociográfiai vizsgálódással, közvélemény-kutatással lehetne eldönteni. Erre nem vállalkozunk. Ehelyett ismét figyelmeztetjük az olvasót arra, hogy Pest megyében igen sok a betelepülő, akiknek — s ezt közvetlen tapasztalatból tudjuk — igenis van igényük a megyeiségre, s megemlítjük azt is, hogy az őslakók — ha szabad ezt a szót használnunk — éppen a történelem fricskáival szemben, a megye eléggé különös földrajzi-közigazgatási helyzetével szemben keresik a maradandót, a megyeiséget... Ezt tesszük mi is. Sajnos azonban, nekünk gyakorlati nehézségként kell számolnunk például azzal a ténnyel, hogy a Mesterházi Lajos által is felemlegetett 1848-as Pest megyeiség alapja az volt, hogy Pest városa, a főváros, Pest megyében volt. Gyakorlati nehézségként kell szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy ha volt — márpedig 1848-ban volt — Pest megyei irodalom, akkor az arra vonatkozó helyrajzi adatok összegyűjtése hivatalosan, a munkák célszerű felosztása alapján, már nem tartozik a mi illetékességi körünkbe. A valamikori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét emlegetve, már felhívtuk a figyelmet arra, hogy Bács-Kiskun megye és Pest megye irodalmi topográfiájának csak a kölcsönösség alapján lehet értelmet adni. Most pedig azt kell hangsúlyoznunk, hogy Budapest és Pest megye irodalmi topográfiájának is együtt kell megszületnie és léteznie. Sőt, hasonlóan szoros kapcsolatnak kell megteremtődnie a nógrádiak, a hevesiek, a szolnokiak, a Fejér megyeiek önismereti törekvései, s a mi törekvéseink között. Mi több, az a furcsa helyzet adódott elő, hogy legalább szaktudományi, szakirodalmi szinten kapcsolatot kellett teremtenünk a szlovákiai irodalmi topográfiával, melynek igen értékes termékét, a. Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikonát

11 nemcsak közös érdekeltségünk, az egykori Hont megye kutatásához hívtuk segítségül, hanem általános módszertani tekintetben is. S bár nem tartozik szorosan ide, a területi kapcsolatok felsorolásához, mégis itt kell talán megemlítenünk azt a tényt, hogy Pest megye irodalma soha nem volt egynyelvű. Volt latin és magyar, s volt német, szerb, szlovák és magyar. Nem lényegtelen körülmény, hogy a Pest megyei irodalom ma is többnyelvű. A velünk szemben támasztott társadalmi igény, melyről a honismereti mozgalom kapcsán szóltunk, ma és holnap is erre a többnyelvűségre alapozódik. Feladatunknak tekintjük tehát, a számos nehézség ellenére, a nemzetiségi irodalmak vizsgálatát is. Térjünk vissza azonban munkánk földrajzi határaihoz és alapjaihoz. Nem érdektelen ebből a szempontból a földrajztudomány segítégét kérnünk. Lássuk például, hogy milyen, számunkra is hasznos gondolatai vannak ENYEDI Györgynek! Szerinte ,,a társadalmi folyamatok megértéséhez és előrejelzéséhez éppen olyan szükség van térbeliségük, földrajzi dimenziójuk vizsgálatára, mint időbeliségük, történetiségük elemzésére, vagy a folyamatok általánosított modellekbe rendezésére. Nemcsak arról van szó, hogy számos társadalmi folyamatnak — gazdasági növekedésnek, urbanizációnak, társadalmi kiegyenlítődésnek stb. — leírható földrajzi eloszlása van; hanem arról is, hogy e folyamatok alkalmazkodni kénytelenek a — természeti és társadalmi — földrajzi környezethez, módosulnak a földrajzi környezet hatására. Ezért a társadalmi folyamatok konkrét megjelenési formái csak konkrét földrajzi környezet ismeretében értelmezhetőek."

12 Mindezt az irodalomra vonatkoztatva igazolni látjuk azt az alapvető meggyőződésünket, hogy a magyar irodalomnak feltétlenül vannak térbeliségükben megragadható jellemvonásai. Bizonyos például, hogy a reneszánsz irodalma a megyében Visegrádra és Vácra lokalizálható. S ebben az állításban számunkra nem az a fontos, hogy ennek nagyon is nyilvánvaló történelmi okai vannak, hanem az, hogy ezek a tájak és városok meg is jelentek a reneszánsz irodalomban. Voltaképpen mondanivalóvá váltak. S ugyanezt mondhatjuk el a XVIII—XIX. századi Pécelről, Pilisről, s ezt а ХГХ. századi Vácról, Nagykőrösről. A XX. század irodalmával kapcsolatban pedig joggal emlegethetjük ugyanígy Gödöllőt, Verőcemarost, Leányfalut, Szentendrét. A példákat — minthogy úgyis híjával vannak a teljes638