Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bihari József–Farkas Péter: Pest megyei irodalmi topográfia

gú szemléletét. Talán nem érdektelen, ha erre a szemléletre gondolva SZABÓ Zoltánt idézzük: „Minden bizonytalannak látszott körülöttem: a tegnap is, a holnap is, a magam igazságai is; még az is bizonytalan volt, hogy a táj, melyről nézem a tengert, holnap melyik országé lesz? A hajótöröttek és az űrbe vetettek izgalmával kerestem egyetlen szilárd pontot, melyen megállhat a láb, melyről körültekinthet a szem... Magyarország tájaira gondoltam akkor: földre, hegyekre, tavakra és vizekre, fákra, és arra, ahogyan a dombokra és folyópartokra rásüt a nap... A Balatonra gondoltam, a budai Duna-partra, a nógrádi halmok vonalára, ilyen dolgokra; meghitten, meghatottan és megnyugodva. Ez volt az a valóság, melyet nem fenyeget az idő, az a valóság, mely nem változik, mely nem alakul, és nem inog meg... Úgy kellett éreznem, hogy a haza földrajzi értelme valahogy inkább állja az időt, s emberektől, koroktól, változásoktól és katasztrófáktól függetlenebb, mint a haza történelmi értelme, melyet különböző korok fiai hajlamaik szerint magyarázhatnak. Pálmák, áloék és kaktuszok között, fák alatt, melyek érzéki mozdulatú ágaikat a túlnani Afrika felé nyújtották, sétányokon, ahol kissé félszegen mozogtam, mint úri csarnokokban a szegény rokon, megvallom, nem gondoltam magyar államra, magyar társadalomra, magyar intézményekre, magyar munkahelyeimre. Hajlottam arra a hitre, hogy nincs más bizonyosság, mint a tájé, a hegyeké és a folyóké. Eszmék, jelszavak, berendezkedések, igazságosak vagy igazságtalanok... csak úgy úsznak el a változhatatlan és biztonságosan állandó táj fölött, mint folyók, síkok és hegyek fölött a felhők. Magassabban járnak, mint ők feküsznek; fölöttük vannak, de elmúlnak fölülük. A hegyek és földek azonban megmaradnak. Bizalommal gondoltam rájuk: ők nem árulnak el, nem változnak meg, nem tűnnek semmibe, nem csalnak meg, nem halnak meg, nem távoznak el, míg távol vagyok. Akkor gondoltam rá, hálából, hogy könyvet szentelek nekik."

1 Az emigrációban írt, s a megjelölt kiadásban is idézett sorok alighanem többet mondanak az irodalmi topográfiáról, az irodalom helyhez kötődéséről, mint bármilyen tudományos meghatározás. ,,A hegyek és földek azonban megmaradnak" — írta Szabó Zoltán, s egyet kell értenünk vele. Ámbár éppen olyan korszakban élünk, melyben a hegyek megváltoztatására is vannak eszközeink. A természet egészéhez viszonyítva azonban ez a változtatási készség is egyszerűen semmiség. Kimenetele csupán az ember szempontjából nézve lehet sikeres vagy tragikus. Visszatérve most már a szorosan vett témánkhoz, lényegesnek tartjuk megismételni azt az álláspontunkat, hogy munkánk előzményének tartjuk az összes itt lezajlott helytörténeti kutatást, függetlenül attól, hogy ezek java része nem irodalmi célú vagy szemléletű volt, s támaszkodunk az országban, tehát Pest megyén kívül már elvégzett vagy éppen most folyó irodalmi topográfiai munkálatokra.

2 Az előzményekkel kapcsolatban kell megemlítenünk, hogy a Pest megyei irodalmi topográfia jelenlegi munkálatainak konkrét kezdeményezője — a legjobb tudásunk szerint — dr. Kovács József László tanszékvezető főiskolai tanár, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeum volt. A tényleges munkálatok megkezdése lényegében az ötlet felvetésével egyidős, ám az összehangolt, megtervezett, a Pest Megyei Múzeumi Igazgatóság valamennyi intézményét érintő kutatás csak 1987 januárjában indulhatott meg, mégpedig a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagi támogatásával. Ekkora már tekintélyes mennyiségű helyi tapasztalatunk is volt, s eredményesen használhattuk fel a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezte országos tanácskozások gondolatait is, hiszen a meggondolásokat már összevethettük a gyakorlattal. A történelmi és a saját magunk által megteremtett előzmények alapján, első lépésként, a munka gyakorlatának szabályzatát dolgoztuk ki, központba állítva a kutatók kapcsolatrendszerét. Mindazonáltal ebben a módszertani, s egyébként nem minden részletében sikeres alapdokumentumban is jelentős helyet kaptak az elméleti megfontolások, mert tapasztalataink szerint munkánk legnagyobb nehézsége a mindenki által ismertnek vélt és elfogadott, de részleteiben mégis kidolgozatlan elmélet alkalmazása volt. Ezek a problémák azonban leginkább csak a rendszerezésben és az értékelésben mutat634