Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bihari József–Farkas Péter: Pest megyei irodalmi topográfia

koztak meg. Az adatgyűjtést annyiban érintették, hogy erőink végességére való tekintettel, ésszerű határok közé akartuk szorítani a munkát, de ez valójában sosem sikerült. Országos tanácskozásainkon elhangzott olyan javaslat, hogy író az, akinek legalább egy kötete megjelent — legalábbis író az adatgyűjtés szempontjából —, de ezt az elvet alighanem egyikünk sem tartotta be. Egyszerűen azért nem, mert mindazok, akik igénylik tőlünk a megyei irodalmi topográfia elkészítését, egyáltalán nem tartják magukat ilyen megkötésekhez. Végeredményben arról van tehát szó, hogy a Pest megyei irodalmi topográfia munkálatai a gyakorlat, az igények szerint meghatározott követelmények alapján indultak meg. Ezeknek a követelményeknek a lényege az volt, hogy a helytörténeti kutatók, s egyszerűen az olvasók kezébe adjunk egy olyan adattárat, melynek segítségével munkájuk és tájékozódásuk könnyebbé tehető. Az irodalmi topográfiának ez az ismeretterjesztő és segédtudományi jellege — a gyakorlati munkálkodás szempontjából nézve — alapelvünkké vált. Erre építve valóban azt akarjuk elérni, hogy az olvasók és a helytörténészek, beleértve a kedvtelésből és hivatalból munkálkodókat, segédanyagként használhassák a topográfiai adattárunkat, s valamennyi — várható — közleményünket. Ez a legfőbb célunk. Ámde, ha csak ennyit akarnánk elérni, akkor nem kellene egyebet tennünk, mint összegyűjteni az egyes helységekre vonatkozó irodalmi adatokat, s ezt a gyűjteményt közreadni. Látnunk kell azonban, hogy ez a pozitivista szellemű munkálkodás a helytörténeti kutatások lebecsüléséhez vezetne, hiszen az értelem nélkül való adatregisztrálásnak adna tudományos színezetű rangot. Fontos tudnivaló, hogy megyénkben — nem számítva a múlt századi és a két világháború közötti kísérleteket — viszonylag korszerűen már 1955. november 28-án megvitatták a TIT keretén belül a helytörténetírás máig ható, a mai körülmények között is eleven problémáit.

3 Ha korszerűek akarunk lenni, vagyis történetiségében kívánjuk szemlélni az igények és folyamatok alakulását, akkor tekintettel kell lennünk az évszázados hagyományokra éppúgy, mint erre, a hozzánk közelebb álló dokumentumra is. Márpedig éppen ez az a mű, mely először jelzi a helytörténet iránti igény általánosságát. Ennek az általánosnak mutatkozó igénynek az őrzője, s még több esetben élesztője, az elmúlt évtizedekben a Hazafias Népfront volt honismereti köreinek támogatásával, egyáltalán a honismereti mozgalom szervezésével. E mozgalomhoz csatlakoztak pályázataikkal, a konkrét tennivalók kijelölésével a múzeumi és a levéltári intézmények. Mindenesetre e körök munkájából, s e helytörténeti és krónikaíró pályázatok eredményeiből tudjuk, hogy a megye településeinek többségében, talán mindegyikében élnek olyan lokálpatrióták, akik szeretnének irodalmi hagyományokat is megőrizni, s ha lehet, teremteni. Ámde azt is látnunk kell, hogy sokuk, kutatási lehetőség híján, erre önmagában nem képes. A Pest megyei irodalmi topográfia eszerint nem lehet kevesebb egy ismeretszerzési és kutatási segédanyagnál. E funkciójának fontosságát — a kutatási nehézségek emlegetésén túl — azzal is igazolhatjuk talán, ha megemlítjük, hogy Pest megyében, különösen pedig a fővárosi agglomerációs övezetben, igen sok a más vidékről érkező betelepülő. Ok azok, akik az otthonteremtés igényével nemcsak a TÜZÉP-telepeken, hanem magában a társadalomban is jelentkeznek, követhető és tisztelhető hagyományok ismeretét, megismertetését kérve. Mindezekhez adjuk még hozzá azokat a köztudomású tényeket, melyek szerint kimondhatjuk, hogy a történelmi keretek sem kedveztek mindig a hely szelleme objektív feltárásának, s az olvasnivalók olykor szándékosan, olykor az idő múlásával egyszerűen elérhetetlenné, piaci hiánycikké váltak. A Pest megyei irodalmi topográfiának ily módon nagyon gyakran könyvészeti ritkaságokat kell feltárnia, hozzáférhetővé tennie. Az előzőekben elmondottak alapján a társadalmi igény ténylegesen az, hogy mindenki számára elérhető adattárat létesítsünk. Ám mi, akik nekivágtunk ennek az adattárnak és adatgyűjtésnek, eleve tudtuk, hogy adatgyűjtés és tezaurálás önmagában nincsen. Az adatgyűjtés, jelen esetben a földrajzilag meghatározható tények regisztrálása legfeljebb csak módszer, s ha karakterét nem határozza meg teleologikus vagy ismeretelméleti megfonto635