Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)

пак ezért nagyobb méretű közreműködése vált szükségessé. A vállalt feladatok gyakran meghaladták a fenti szervek teljesítőképességét. A program sikere azonban biztosíték arra, hogy a jövőben a Templom téri játékok is szerves részét képezze a Teátrumnak." A lakosság hangulatát az is kellemetlenül befolyásolta, hogy az önzetlen helyi segítés, közreműködés ellenére sem kaptak a szentendreiek elegendő jegyet az előadásokra. A Teátrum nagyszabású fejlesztésének legfőbb akadálya — az infrastrukturális megalapozatlanság mellett — az anyagi fedezet hiánya volt. Az 1977-es játékok 2,5 millió forintba kerültek s ebből csak 600 000 forint térült meg a bevételekből. Az eddigi kilenc évad közül messze az 1977-es volt a legköltségesebb. (1973-ban például 1444 000 forint volt a Teátrum kiadása, a bevétel viszont csak 176 000 forint. A Szentendrei Teátrum tizedik — jubileumi — évadát 1978-ban méltán ünnepelték az eddigi legsikeresebb, előző évi műsorral, a Templom téri játékokkal és a Tévedések vígjátékával, de Kerényi Imrének a játékok további bővítésére vonatkozó elképzelései — érthetően — nem valósulhattak meg. Az 1978-as sajtóvisszhang — ismétlésről lévén szó — messze alatta maradt az 1977esnek, viszont a rádió és a televízió a korábbinál többet foglalkozott a szentendrei programokkal, sőt felvetődött a Teátrum nemzetközi propagandájának a szükségessége is. Részletek a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának az 1978-as évad értékeléséről szóló előterjesztéséből: ,,A változatlanul magas közönségsiker is azt igazolja, hogy a Teátrum megtalálta műfaján belül a szentendrei sajátosságoknak is megfelelő műsorpolitikát. Ezt az utat kell — most már új programokkal — továbbra is követni." (1978-ban a tervezett 7000 néző helyett 17 600-an tekintették meg a Templom téri játékokat.) Kerényi Imre így sommázta a szentendrei szabadtéri játékok első évtizedének eredményeit: ,,A tízéves Teátrum túljutván gyermeki szépségein és kamaszkori tétovaságán, felnőtt intézménynek tekinthető, mely komoly helyet vívott ki magának az ország kulturális életében. ... A Teátrum életképes, a Teátrum terjeszkedni kényszerül."

47 Ennek jegyében fogalmazza meg a következő évtizedre vonatkozó terveit, vágyait: ,, Ami régről jó, azt tartsuk meg. De csináljunk minden esztendőben valami újat. Ha az előző szezonban minden jó volt, s mindent meg kell tartani, új helyszínen csináljunk valami újat. Ha nincs idő s pénz az újra, hívjunk vendégprodukciót. Lakjuk be lassan ezt a csodálatos Szentendrét színházi és képzőművészeti előadásokkal. A Duna étterem mögötti Vízi Teátrumban adjuk elő a Szentivánéji álmot. A Rab Ráby térre építsünk tribünt s adjuk elő a Rab Rábyi. Tíz évig menne egyfolytában. A Kaszagyárat renováljuk rusztikusra, csináljunk belőle kiállítótermet és pajtaszínházat, adjuk elő benne a Karinthy Ferenc által szentendrésített Mandragórát Machiavellitől. A Kaszagyár jobb szárnyán lévő apró szobácskák legyenek képző- és iparművészeti műhelyecskék, ahol az érdeklődők korongolni, szőni és fonni, fát faragni, hangszert készíteni tanulhatnak. A Kaszagyár bal szárnyán lévő udvarban adjuk elő Az ember tragédiáját. A régi művésztelep kertjében rendezzünk dramatizált koncerteket. A Stara voda forrásánál szervezzünk Erdei Teátrumot, s vasárnap délelőttönként játsszuk el Marin Drzic csodálatos erdei komédiáját, melynek címe: Plakir i vila. A Dömör kapui kőbányára indítsunk buszokat, s adjunk ott elő görög darabokat."

48 Ezeket a gondolatébresztőnek szánt, ihletett művészfantáziával alkotott, számos részletében ma is hasznosítható, de a kisvárosi lehetőségekkel nem számoló elképzeléseket nem valósíthatta meg a Teátrum következő évtizede, hiszen a játszóhelyek további növelése elviselhetetlen lakossági áldozatokat követelt volna. A színterek gyarapítása helyett célszerűbb lett volna a két helyszínen a produkciók elmélyítésével, időnkénti merész felfrissítésével foglalkozni. (Felmerült például, de kidolgozatlan maradt az a figyelemre méltó terv, hogy egyik évadban a főtér helyett a Szabadtéri Néprajzi Múzeum legyen a helyszín, ahol a Csíksomlyói passiót mutatnák be. Kerényi Imre kőszínházi rendezésének emlékezetes sikere a szabadtéri népi környezetben történt újrarendezéssel — nem átültetéssel — még a fővárosit 628