Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

gából. A terem végében dobogó és a dobogón minden pénteken este írók, költők, előadóművészek. Az asztalok mellől lépnek fel a magaslatra, hogy élőszóval vagy zenével szóljanak az asztalok mellett ülőkhöz. Egyszerűség és közvetlenség, meghitt hangulat. Ez a titka és ez a célja az Őrtorony irodalmi eszpresszónak."

109 A közönségsikerre és a jó kritikai visszhangra való tekintettel később több irodalmi eszpresszó alakult az országban, többek között Nagykőrösön is, ahol Fábián Zoltán felesége végezte a szervezőmunkát. Irodalomszervezői és közéleti tevékenysége Fábián Zoltánnak szinte valamennyi idejét igénybe vette. „Az eltelt idő főképpen az Olvasó Népért mozgalomé volt. Az ezután következő esztendőkben fő tevékenységemmé az írást akarom választani, mivel az átélt időszak történései írói megfogalmazásra várnak. Az elmúlt hét év olyan élmények forrását nyitotta meg számomra, amelyet a mozgalom nélkül soha nem ismertem volna meg. Itt részese lehettem az egész országot átfogó munkának, miközben olyan sorsokkal találkoztam, melyekhez másként nem férhettem volna hozzá" — nyilatkozott 1976-ban.

110 A következő évek is a mozgalomé voltak elsősorban, megírásra váró élményei évről évre tovább gyarapodtak. 1981-ben fizikailag kissé megfáradva, néhány figyelmeztető szívroham után nyugdíjazását kérte az írószövetségben. 1982. január 1-én ment nyugdíjba. Még nem rendezkedett be a nyugdíjas életformára, amikor a végzetes autóbaleset bekövetkezett. „Teli batyuval távozott" — utalt Fekete Gyula Fábián Zoltán halálakor az immár örökre megíratlanul maradt novellák, regények, drámák sorára.

ul Ezért váltott ki halálhíre a szokásosnál mélyebb megdöbbenést. Néhány részlet a nekrológokból: „... az írószövetség titkáraként legértékesebb alkotó éveit »pazarolta el« a magyar írók érdekében. Tehát a mai magyar irodalomért."

112 „...az egész ember merő lelkiismeret volt, az irodalmi közélet legáldozatosabb szelleme."

113 Bata Imre: „Mondanám, hogy féltettem őt a sok lótás-futás miatt, de az ő lóti-futi élete a mi közösségünk bizonyossága volt. Mondanám, hogy nagyon féltettem, mert eltékozolja értünk a tehetségét. Mégsem mondom, mert valamennyien féltettük, de öntékozlására szükségünk volt. Mindnyájan abban reménykedtünk, lassan eljön az ideje, Zoltán leül íróasztala mellé, hogy megírja odüsszeuszi tapasztalatait, és ezzel betetőzi azt, amit az ötvenes években olyan sokat ígérően kezdett.... De mindebből most már nem lesz semmi. Hermes nem ülhet le pihenni. Elpusztította őt eleme, az út."

u4 „Túlságosan sokan vagyunk, akik a magunk konszolidációját neki köszönhetjük."

115 „.. .közvetített irodalom és közművelődés, hatalom és irodalom, nép és kultúra között; méghozzá úgy, hogy nem elsősorban írással vagy publicisztikai cikkekkel, hanem mindennapi — soha eléggé nem méltányolt — lelkesítéssel és szervezéssel. ... A nyugdíjba vonulás után most már az lett volna a dolga, hogy koronatanúként írja le mindazt, amit az elmúlt negyven évben végigélt. Ez lehetett volna ennek az emberi-szellemi útnak a tetózése. ... vele — vagy vele is — valószínűleg véget ért egy példaszerű magatartás, amelyet nevezhetünk irodalmi nemzetszervezésnek, vagy egyszerűbben ... szellemi országépítésnek, amelyet írók kíséreltek meg, gyakran irodalmi alkotás helyett is."

u6 „Irodalmunk szolgálómestere, hátsóudvarok hírnöke, utazó vándor! Te hány laki voltál?" (Bodnár István: Megkésett köszönet Fábián Zoltán emlékére)

117 Nemcsak a gyász napjaiban vallottak így írótársai, jóval korábban is írtak hasonló sorokat: 588