Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)
beszélésbe foglalt természetes emberség egyértelmű igazságát." Fábián hőseinek „... cselekedniük csak az adott közegben és térben lehet, ott viszont kötelező. Ez magyarázza, hogy a konfliktus szinte sohasem a hős sorsában oldódik fel, hanem a lezárás olykor líraian poetizált képiségében, hangulatiságában, metaforikus képleteiben. A konkrét történelmi körülmények ellenére példázatérvényű írások születnek ezzel az eljárással. A novellák másik nagyobb csoportja stilizált, már-már tétmentes helyzetek mikrojelenteiben igyekszik megragadni néhány — mai életünkre, fiatalok életformájára — jellemző epizódot. ... Ezekben a darabokban — láthatóan a túlstilizált, kidolgozatlan szituációk miatt — nem látjuk viszont azokat az írói erényeket, amelyek elsősorban a történelmi közegben játszódó írásoknak adtak határozott, egyéni karaktert." 73 „Valóságos felkiáltójelek ezek a rövid lélegzetű tárcák, irodalmi riportok, elbeszélések, s csaknem mindegyiknek a végére odakívánkozik: vajon miért így történt? A vízipálma Fábián Zoltán életében és írói munkásságában a visszatalálás kötete. Újra friss a szó, a gondolat, az alkotás, hiszen visszajutott önmagához, így kezdte. Kitérői, próbálkozásai — elsősorban a fantasztikus regények — csupán színezték ezt az életutat, de ebben a kötetben egyértelműen megvan az ígéret a folytatásra" — írja Fábián Gyula. 74 A folytatás azonban elmaradt, Fábián Zoltánnak életében nem jelent meg több novellás-kötete. „A KÚTFŐTŐL A HÍDFŐIG" 75 Nagyanyja valóságos történetekkel át- meg átszőtt színes mesevilága, Bartók Béla és Kodály Zoltán muzsikája, Szabó Pál, Veres Péter, Darvas József ember- és íróformáló hatása, Kulin György természettudományos-ismeretterjesztői lelkesültsége mind egy-egy kútfő, amelyből Fábián Zoltán író és ember volta gyökerezik. „Fábián élete és munkássága során soha, egyetlen pillanatra sem titkolta-tagadta kötődéseit. Sem múltját, sem osztályát, sem világnézetét. Kétségkívül igaz: ezzel a vállalással nem a legdivatosabb eszmeáramlatok ingatag hullámzásaihoz csatlakozott. A divatok azonban mulandók, a gyökerek pedig még a fa kidőlte után is előbukkannak a földből, keresik a kiszakított fát. ... Fábián új kötete írói-szellemi tartásának tükörképe. Az írásokba beépített műveltséganyag persze sokkal tágabb, gazdagabb, részletesen s portréigénnyel most azokat idézi, akiktől művészi és emberi magatartásának kialakításában legtöbbet tanulhatott. Osztályos társakat. Rokon sorsúakat... Az apró megfigyelések és összegző igényű megállapítások írott ritmusából valóban példát növesztő erővel bontakozik ki egy közösségi sorsot, népet — országot — magyarságot, az emberek dolgát vállaló, vonzó és tartalmas írói portré. A példaként, gyökér, forrás gyanánt megrajzolt portrék mögött az íróé: Fábián Zoltáné. Fábián portréi nem irodalomtörténeti-művelődéstörténeti elemzések, noha értékítéletei pontosak. Irodalmi alkotások ezek, amelyekben élő személyek a hősök, amelyeknek gerincét a magyar történelem, a valóság adja, de az író az örök mesélő szép lendületével kitágítja, dúsítja élményeit is. S mindig, minden helyzetben az ember érdekli elsősorban. ... Fábián művészportréit is úgy szerkeszti, hogy alakjait szituációba, élethelyzetbe teszi. S ezzel az élethelyzet-teremtéssel mintegy behálózza az országot. Ó az utolsó nagy országjárók közül való, aki éppen úgy otthon van Hajdúban, Szabolcsban , mint Békésben vagy Baranyában. Mindenüvé emlékek kötik, mindenütt barátok várják, így ... magáénak tudja az ország falvait — városait, tornyait és tanyáit. ... Fábián Zoltán új könyve kapaszkodókat kínál a kor elbizonytalanodott emberének. Emberi — művészi példákkal, ugyanakkor a felmutatás módszerével is ösztönöz, válogatásra és választásra, mércére és értékteremtésre, erkölcsi és érzelmi tisztaságra. És épp ezért fontos könyv is, annyi fölösleges, cinikus vagy közömbös tollpróbálgatás között a tisztessé580
