Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

A századvég elképzelt racionális világát igyekeznek emberszabásúnak bemutatni. Vastag keretes szemüveg, hagyományos, ósdi könyvtárszoba, félszeg, kamaszos mosolyok, pezsgőbontás a befejezett munka megünneplésekor teszik például otthonossá az olvasó számára idegen, távoli közeget, amelyben a világbéke, a Föld népeinek egysége már megvalósul, az ember azonban még mindig nem érik meg kozmikus feladatainak ellátására: „Az a baj, hogy az emberiség még mindig olyan gyermekded. Jobban vonzódik a borzalmakhoz, mint a józan ész érveihez, mert így jobban kiélheti sötét képzelgéseit" — mondja például a főszereplő Zénó kapitány. Az emberiség előtt álló célok pedig egyre nagyobbak, felelősségteljesebbek: „A mi ifjúságunk törekvése még az volt, hogy a Föld megosztott népei egymásra találjanak... A ti törekvésetekben már újfajta, magasabb rendű kollektív igény a feszítő erő: megtalálni a kapcsolatot a legközelebbi lakott bolygó értelmes lényeivel... Fiaitok, unokáitok számára már a Naprendszer lesz szűk, onnan akarnak majd kitörni" — zárják le a cselekményt az idős Hyle professzor szavai. A regény szereplőit vázlatosan, szinte csak jelzésszerűen jellemzik a szerzők. Kapcsolatuk szinte felhőtlen, konfliktusmentes, szerelem sem motiválja tetteiket (a regényben egyetlen női szereplő sincs). A bonyolult lélekrajz, az árnyalt jellemzés elvonná a figyelmet a fő célról, a tudományos ismeretterjesztésről. „... a regény a szépirodalom és a tudományos ismeretterjesztés határára tolódik — és a súly inkább az utóbbira helyeződik. Funkcióját viszont igényesen, színvonalasan tölti be abban a műfajban, amelyben magyar elődje szinte teljesen hiányzik" — olvashatjuk Halasi Gábor kritikájában.

48 A szerzőpáros következő regénye 1969-ben jelent meg a Táncsics Kiadónál Az ellentmondások bolygója címmel. Az előzőnél több morális fejtegetést és több szórakoztató elemet tartalmazó mű három különböző időpontban játszódik. 1937-ben egy amatőr rádiós készülékén megfejthetetlen jeleket vesz, melyek miatt meghurcolják a náci Németországban. 1985-ben óriási riadalmat és szenzációt keltve a világűrből származó lények jelennek meg a földön, akikkel egy táborozó diák és egy fiatal tudós különös kontaktusba lép gondolatátsugárzás útján. 2010-ben pedig az egykori diákokból és idősebb tudós barátjukból álló team fényjelek formájában ismét fogja az 1937-es üzenetet, melyet idegen civilizáció vészjeleiként azonosítanak. Űrhajóval megközelítik a jelek forrását, mivel „kozmikus kötelességünk segítséget nyújtani a bajbajutottaknak". Űrutazásuk során megtalálják és izgalmas, következetes logikai eljárással megfejtik a világűrben élő értelmes lények feljegyzéseit az ellentmondásokkal teli kék bolygóról, a Földről. Eszerint az értelmi fejlődés legmagasabb fokán élő földi lények paraziták, biológiai adottságaik miatt energiáik nagy részét az önfenntartásra kénytelenek fordítani, nem tanulnak múltjukból, „határtalanul indulatosak, ellenségesek. ... Technikájuk hasonlatos szervezetükhöz: éppen olyan tökéletlen, éppen olyan rossz hatásfokkal dolgozik. Jó lenne valamit átadni nekik a mi tudásunkból és ismereteinkből, de ez egyelőre reménytelen elképzelés csupán. Sokáig kellene itt tartózkodnunk ahhoz, hogy meggyőzzük őket: jót akarunk nekik. Bizalmatlanok és gyanakvók" — vonják le a Földön szerzett tapasztalataik konklúzióit. Ugyanakkor azt is megállapítják, hogy változatos, sokszínű a „kékbolygó" élete, hogy értelmes lényeik „gyors fejlődésre képesek", hogy „rendkívül fejlett, differenciált szellemi élet tükröződött jelzéseikben". Kedves, nem a rációban gyökerező szokások, hagyományok teszik színessé a XXI. század embereinek életét: a karácsony és a hóesés, a házastársi civódás, a körtefa pipára faragott puttó, a horgoló háziasszony 2010-ben is olyan, mint a XX. század közepén. A Könyvértékesítő Vállalat így ajánlotta a regényt a könyvtárak figyelmébe: „ .. .jóformán minden együtt van, ami a műfajnak népszerűséget szerzett: a kalandos történet, a fantasztikum és a holnap tudományos-technikai titkait faggató érdeklődés. ... Nemcsak kalandot kínál, hanem a műfaj legnagyobb képviselőinek — Brandbury, Lem — mintájára némi közhelyes filozófiai töprengést is."

49 Harmadik közös regényüket, az Aster-t 1971-ben adta ki a Magvető Kiadó. Megírásában Kulin György unokaöccse, Kulin Ferenc irodalomtörténész is közreműködött. Ebben 571