Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

Az ítélet a tiszta, közérthető, hagyományos realista próza terméke. Mindvégig cselekményes, olvasmányos, az a fajta könyv, amit nem lehet letenni. Ami sajátosan egyéni, Fábián Zoltán-os ízt ad neki, az a zenével való sokszálú, szerves tartalmi-formai kapcsolata és az erőteljes, vizuális megjelenítő erő. Szinte érthetetlen, hogy eddig még nem készült film belőle. Az ítélet megjelenésével egy időben Fábián Zoltán filmnovellát tervezett Liszt Ferencről. 1961. március 31-én kelt vázlata szerint Liszt Ferenc alakja az ismert Munkácsy-képből elevenedne meg. A haldokló Liszt lázálmában megjelennének barátai, ellenségei, szerelmei. „Tág tere nyílna annak, hogy a valóságos emléktöredékek és csak a láz teremtette képzelgések egymásba tűnjenek, s így képszerű eszközökkel mondják ki azt az ítéletet, amelyet a haldokló Liszt magában megfogalmazott életének egyik vagy másik szakaszáról" — írja.

30 A filmnovella nem készült el, de a tervezett újszerű formai megoldásokat a Táncsics Kiadónál 1961-ben megjelent Három kiáltás című kisregényében alkalmazta. A Három kiáltás tehát Fábián Zoltánnak a hagyományos prózától való elszakadási kísérlete. Maga a történelmi téma, az 1919-es Tanácsköztársaság utolsó napjainak drámai eseménye, a főszereplő parancsnok helytállása, háromezer fős dandárjának megmentése saját élete árán, a szerelméért való élni akarás és a forradalomért, a katonáiért való hősi halál dilemmája valós, hagyományosan reális. Alapjában véve reálisak a jellemek is — a megfontolt, humánus parancsnok, a férje életéért küzdő asszony, az áruló Judanics, a balos Lovász — még ha a megformálás, az írói ábrázolásmód helyenként vázlatos, jelzésszerű is. Ez a jellemzésmód egyenesen adódik a mű következetesen végigvitt szerkezeti megoldásából: a haldokló parancsnok kaleidoszkópszerűen felvillanó emlékképeiből áll össze a kisregény. Az emlékképek időbeli és logikai sorrendje esetlegesnek tűnik, nehezen követhető. Egyegy hang, illat vagy látvány képez átmenetet, váltást az utolsó napok hadi eseményei, sorsdöntő vitái, az első világháborús emlékképek vagy felesége szülése között. (Ez utóbbi képek indokolatlanul, a cselekmény egysége szempontjából zavaróan kerültek a kisregénybe, Fábián Zoltán később el is hagyta őket.) Az érzékszervek felfokozott szerepe is jelzi, hogy a történet az eszméletlenség, az élet és halál határán lévő főhős vízióiban idéződik fel. A víziók rövid szüneteiben mindössze háromszor kiált fel tiszta öntudattal egy-egy szót: „Emberek!" Ez a címbeli három kiáltás. A kimért, fegyelmezett (néha túl fegyelmezett) szerkesztés, a gondosan (néha túl gondosan) megkomponált finom tónusú formai megoldások, a halk líraiság, megmentik a művet attól, hogy túl didaktikus, történelemkönyvízű legyen. Viszont ugyanezek miatt erőtlennek, vértelennek hatnak a mű legsúlyosabb igazságai: „Forradalmat nem lehet leverni. Megtagadni lehet csak, vagy elárulni." „Új történelmet nem lehet fél lélekkel csinálni, fél emberséggel." Csak annak a halála árán tartható meg az emberek hite, „aki akar élni, élni: önnön törvényei szerint, mert van miért élnie". A Három kiáltás 1967-ben Alma-Atában, 1968-ban Jerevánban önálló könyvecskeként, 1983-ban pedig Moszkvában egy magyar írók műveiből kiadott orosz nyelvű antológiában is megjelent. Fábián Zoltán maga is érezte, hogy a Három kiáltás hagyományos témája, mondanivalója és újszerű formai megoldásai nincsenek szinkronban. Átdolgozta, hogy az ítélethez hasonló, világos, logikus szerkesztéssel, formai bravúrok nélkül adja az olvasó kezébe. A hagyományos szerkesztés világosabbá, hitelesebbé tette a mondanivalót, erőteljesebbé, markánsabbá tette az egész művet, amely Déltől hajnalig címmel, filmnovella alcímmel jelent meg az Alföld című debreceni irodalmi és művészeti folyóirat 1964. 8., 9. és 10. számában, majd 1965-ben a Magvetőnél kiadott önálló kötetnek is a Déltől hajnalig című filmnovella lett az első, címadó darabja. A mű új változatát elismeréssel fogadta a kritika. „Az összeütközések, a cselekedetek mozgatórugói tisztázottabbak, az ábrázolás konkrétabb, motiváltabb." — írja például Kerékgyártó István.

31 565