Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Tóth Tibor: Törös László (1898–1986)

igazi tanár munkája a katedra és az íróasztal között oszlik meg. Nem merülhet ki szelleme a puszta szóbeli tanításban, nem korlátozódhatik egy-egy óra szűk kereteire, a nyomtatott betű biztosíthat méltó nyilvánosságot a nagyobb fajsúlyú gondolatoknak."

1 Tőrös László egyik legjelentősebb munkája, mely 1939-ben a Pap Károly Emlékkönyvben jelent meg,

2 A debreceni Grammatika vitás kérdései című tanulmány. E tárgykörben írta bölcsészdoktori disszertációját is, s az értekezés fontosságát mutatja, hogy az 1963-ban kiadott Magyar Irodalmi Lexikon jelzi is a Debreceni Grammatika címszónál. Hogy TŐRÖS László védi a sokat támadott Grammatikát, az természetes: maga is debreceni diák volt; de le kell szögezni, hogy érvelésében nyoma sincs elfogultságnak: ,,A délibábos szómagyarázatok és a zsidónyelv-hasonlítás korában megállott a kor színvonalán. Haladást jelentetett öntudatos, előre feltett magyarázó törekvése, mely bár sokhelyt gyönge, sőt helytelen, de a nyelvészetet a logikai és lélektani szellem beszövésével közelebb vitte a tudománnyá avatáshoz."

3 Még egy fontos munkát kell kiemelnünk Tőrös László tevékenységéből. 1979-ben Nagykőrös város megbízásából sajtó alá rendezte Ballá Gergely Nagykőrösi krónikáját* Ám egyszerűen arról van szó, hogy a mű újból megjelent: jelentős bevezető tanulmány előzi meg, és kiterjedt jegyzetanyag követi. így a kettővel együtt sokkal többet jelent az egykori nagykőrösi nótárius munkája. A TANÁR TŐRÖS LÁSZLÓ TŐRÖS László tanári pályája 1923 és 1964 közé esik. SERI András, a pályatárs így ír erről az időről az iskola egyik évkönyvében: „Dr. Tőrös László a gimnáziumnak több, mint négy évtizeden át volt tanára, egy évig igazgatója, két évig igazgatóhelyettese... Tantestületünk egyik legszínesebb egyénisége volt. Kitűnő tankönyveket írt, értékes pedagógiai cikkeket jelentetett meg."

5 A tanár munkájának eredményét lehetetlen mérni: nincs olyan egzakt módszer, amellyel meg lehetne állapítani, mit kapott egy-egy diák a tanítási órán pedagógusától. A Tőrös Lászlóra visszaemlékező egykori tanítványok dicsérete persze sok mindent elárul, de az ilyen véleményekben is sok a szubjektivitás. Sokkal inkább mérhető az a tanári munka, amely Tőrös László publikációiban maradt ránk. Mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy Tőrös László társszerzője volt nyolc latin tankönyvnek, amelyekből a református gimnáziumok tanulói az elsőtől a nyolcadik osztályig tanulták a latin nyelvet. De írt ő nyelvtankönyvet, sőt lélektan tankönyvet is. Itt említjük meg, hogy az 1925/26. tanévben ösztöndíjjal a lipcsei egyetem hallgatója volt már mint tanár, s itt szerzett kiváló filozófiai-pszichológiai felkészültséget. A tanár Tőrös László nevét azonban nemcsak a tnakönyvek vitték szét az ország különböző pontjaira, hanem szakcikkei, nevelési tárgyú tanulmányai is. Elegendő csak néhány munkájának a címét felsorolni, azonnal látszik a sokirányú érdeklődés: Álló- és mozgóképek szerepe a tanításban,

6 Hogyan segíthet a szülői ház az iskolának a nevelésben?,

1 Megjegyzések a filozófia középiskolai tanításához,* Tervezet a túlterhelés kiküszöbölésére.

9 A ma pedagógusa azonnal felkapja a fejét a címek olvastán: hiszen ezek a témák a jelenkori iskolának is a legégetőbb kérdései! Nem változott volna a világ az iskolákban? Vagy Tőrös László előzte meg a korát, és ismerte fel azokat a fontos nevelési-oktatási problémákat, amelyek megoldása nélkül elképzelhetetlen az eredményes iskolai munka? A szülői ház segítéséről írt cikkében ezt mondja TŐRÖS László: „Sokszor egész rokoni körök vetélkedő szeretetének tárgya az egy-két gyermek, babusgatják, cicomázzák, nin540