Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Tóth Tibor: Törös László (1898–1986)

TÓTH TIBOR TŐRÖS LÁSZLÓ (1898-1986) Aki a múltjáról megfeledkezik, nem érdemes a jövőjére. Igaz ez egy város életében is: össze kell gyűjteni és meg kell becsülni azokat az értékeket, amelyek mint a gyöngyök, összefűzve megmutatják, mire épül a jelen. Nagykőrös múltjának ilyen törődést és odafigyelést érdemlő gyöngyszeme Tőrös Lász­ló munkássága. Ha a város szellemi életének utolsó ötven esztendejét végigtekintjük, szinte minden megmozdulásban találkozunk a nevével. Mint tanár generációkat indított el a mű­velődés útján, mint tudós kutató összegyűjtötte azokat az értékeket, amelyek szerteszét he­vertek, s ha rajongó túlzásokkal is, de Nagykőröst Arany János városává tette, megalkotva életművét, az Arany-kultuszt. Tőrös László odaadó munkája, lelkesedése, tudományos eredményei ösztönző példát jelentenek azok számára, akik ma akarnak tenni valamit Nagykőrös holnapjáért. A TUDÓS KUTATÓ Tőrös László nevét Nagykőrösön mindenki összekapcsolja Arany Jánossal. Bármeny­nyire jogos is ez, hiba lenne, ha tudományos tevékenységét így leegyszerűsítenénk. A legkedvesebb téma, a „nagy szerelem" persze mindig is Arany maradt, sőt a vélet­len úgy hozta, hogy már mint maturáló diák Arany Jánosról írt érettségi írásbeli dolgozatot: taán azért, hogy ez adja meg az első ösztönzést egy életre szóló kutatáshoz, talán hogy rend­kívüli jóslat legyen a későbbi pályára. Hihetünk a csodás előjelekben? Tudnunk kell azonban, hogy Tőrös László mögött ekkor már némi tudományos múlt állt. Igaz, csak annyi, amennyit a jobb diákok végeznek az önképzőkörben, de a talentumot már ez is jelezte. Az 1913/14. tanévben a debreceni főgimnázium történelmi pályázatán elismertést nyer A városok fejlődése a mohácsi vészig című munkája, az 1915/16. évben pedig a görög nyelv­és irodalmi pályázaton díjazzák Platón ismeret- és erkölcstana című pályaművét. Aztán az egyetemi tanulmányi eredmények, illetve az ott végzett irodalomtörténeti te­vékenység alapján biztosnak látszik, hogy Tőrös László az egyetem oktatója lesz, s hogy előbb-utóbb katedra vár rá. Nem így történt. Az élet 1923-ban Nagykőrösre hozza tanárnak a gimnáziumba. Szerencsére a tudományos munkát nem hagyja abba. Különböző cikkek, tanulmányok jelzik, hogy a tanítás mellett jut ideje a kutatásra is. A tudományos munkák sorából kiemelkedik a Sárvári Pál, Arany János professzora című monográfia, melyet 1938-ban a Debreceni Kollégium fennállásának 400. évfordulójá­ra adott ki az Arany János Társaság. A kötődés kettős: a mű egyrészt Arany tanáráról szól, másrészt a debreceni professzorról, vagyis annak az iskolának az oktatójáról, amelyikben Tőrös László is tanult. Talán önmagának is eszményképet állít TŐRÖS László, amikor a következőt írja: ,,Az 539

Next

/
Thumbnails
Contents