Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Harmat Béla: Csuka Zoltán és Pável Ágoston balladafordításainak recepciójához

Kit csókoljon, Szekfïï özvegyecskét, Vagy csókolja Rózsa lányt, szelídet. Gondol, gondol, mindig egyre gondol, Végre ekkép szólal meg magában: ,,Jobb az arany ha kicsinyt kopott is Mint ezüst, bár újonnan verett is." 'S megcsókolta Szekfű özvegyecskét. — Rózsa lányka szörnyen szitkozódik: „Sarajevo bimbózz 's ne gyümölcsözz: Mért szenvedsz olly rút szokást magadban, Hogy legénycsók özvegyekre száljon 'S vének' csókja szép szüzekre száljon?" (Székács József) Sólyom repül Szarajevón átal Sólyom repül Szarajevón által lombot keres, ahol hűsölhessen. Talál is egy árnyas, szép fenyőfát, a fa alatt leterített dolmányt. Ott ül raja Szumbul, a szép özvegy, mellette meg Ruzsica leányzó. Meg is fordul a sólyom fejében: kit szeressen — a szép özvegyasszonyt, avagy inkább Ruzsica leányzót? A hegycsúcsról akkor kiáltás szólt: ,,Ó, te szegény, szürke hegyi sólyom! Vizet iszol, ha özvegyet csókolsz, de bort iszol, ha szép leányt csókolsz. Bortól lesz a lány arca pirosabb, lány oldalán a szív mámorosabb." (Csuka Zoltán) Székács fordítása egybefüggően 19 sor, Csukáé (6+3+6) 15 sor. Az első kilenc-kilenc sor különbségei jelen esetben kevésbé fontosak a vers második feléhez képest. Székács hasonlatában a Szekfü özvegyet a kopott arany, a Rózsa lánykát az újonnan vert ezüst váltja föl. Ugyanaz a második esetben az özvegy=víz, lány=bor párban jelentkezik, s a választás sem egyezik, bár az újabb fordításból erre csak a következmény fokozásából, mintegy a rábeszélésből következtethetünk. S ha Csuka fordítását is teljes versnek fogadjuk el, a lényegesebb eltérés mégsem abban van, hogy Székács sólyma mást forgat a fejében, mivel a vers varázsa a plusz sorokban rejlik. Abban a kérdésként föltett átokban, amely kibillenti a verset az andalító képzelgésből, s történetté gazdagítja a konfliktust. Ugyanennél a versnél (az első sor lírai megismétlése helyett) a cím aforizmaszerű bölcsességre utaló megállapítás — mintegy visszájára fordítva a sugalmazott mondanivalót —, s ez teszi azonossá a két vers végső kicsengését. A Délszláv népballadák és a Csillagpor megjelenése között negyed század telt el. Csuka életművéből — mennyiségileg — csak egy vékony szeletet jelent a félszáz népköltészeti alkotás átültetése, melyeket Hadrovics László a magyar nyelv virtuóz kezelésével történt hű 532