Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Harmat Béla: Csuka Zoltán és Pável Ágoston balladafordításainak recepciójához
tolmácsolásként jellemez. 22 A „mennyiséget" azonban pontosítanunk kell, mert mindazoknak a történelmi regényeknek a miliőjében, amelyek átültetése nevéhez fűződik, ott vannak ezek a balladák is. Tekintsünk el a fölsorolástól, de ezek nélkül aligha jelenhetett volna meg alig két évvel a balladáskönyv után először, majd évtizeddel ezelőtt újból a Hegyek koszorújának 2819 sora Karadzic és Petar Petrovic Njego§ időálló mondanivalójának bizonyítékaként. A hajdani kiadói tervek szerint a népballadákkal közel egyidőben kellett volna megjelenni egy másik fordításkötetnek is, amelynek munkálatait kezdetben a háborús események hátráltatták, majd fordítójuk halála után egy „jeles évfordulóig" kellett várni megjelentetésükkel. Csuka Zoltán 1945. december 19-én keltezett levelében még arról értesíti Pável Ágostont, hogy „Állítólag januárban kerül a két könyv szedésre", s alig két héttel később, az új év második napján Pável Ágoston meghalt. 23 Szépirodalmi hagyatékának most azt a reprezentatív válogatását vehetjük kezünkbe, amelynek hiányát Angyal Endre már több mint két évtizeddel ezelőtt fölvetette. 24 Az egykori háromszázötven oldalas kéziratkötegnek csak töredéke lehet az a tizennégy délszláv népballada és ugyanannyi hősi ének, amely a centenáriumi kiadványban olvasható, inspirálójukként ,,a közös múlt és közös küzdelmek-szenvedések engesztelő emléke" tudatával. Mivel Pável elsősorban a szlovén nyelvterületről fordította legjelentősebb munkáit, így azok több esetben variánsként kapcsolódnak Karadzic gyűjtéséhez, és a már említettek fordításaihoz. Mindössze alig néhány azoknak a balladáknak a száma, amelyeknél föltünteti a szerb-horvát eredetet. A negyvenes évek elejétől elsőként A Jugovicok anyjának halála 25 jelent meg, majd három Marko királyfiról 26 szólót követett két Hunyadi-körbe 27 tartozó — jelezve, hogy szerbből fordította. Hogy viszonylag későn publikált balladafordításokat, az azért is meglepő, mert az Orpheusz-monda 28 délszláv vonatkozásairól már 1909-ben írt; egy délszláv néphistória 29 forrásait kutatta 1913-ban megjelent tanulmányában, s 1926—27-ben foglalkozott a Hunyadiak 30 délszláv népköltészetben betöltött szerepével is. 31 (Ez utóbbi jegyzeteiben hivatkozik Karadzicra.) A hősi dal ciklusból ki kell emelnünk azt a fordítást, amely mindeddig kéziratban volt, s mostani közlése első megjelenés. A Marko királyfi halála esetében ez azért is érdekes, mivel Székács, Margalits, Csuka és Nagy László ugyanazt fordította le, Pávelé pedig egy azoktól eltérő szerkezetű és cselekményú. Az új változatban Márk nem fejezi le Sárác lovát (hogy azt rabságban méltatlan munkába ne fogják), harci díszeit sem töri szét, s halála sem a hős szunnyadása. Pável fordításában Vila a Duna tündére, s a királyfi halála vezeklés könnyelműségéért. „Állj meg, állj meg, deli Márk királyfi! Le fogom a fejedet nyiszálni. Haláloddal kell meg vezekelned, hogy vizemet fölzavarni merted, hogy letörted annyi rózsafámat, s rózsáim a Dunába dobáltad." További (és tudomásunk szerint csak Pável átültetésében ismeretes) Marko balladák: Kraljevic Marko és Szent Nedelja, Marko ajándéka a novai lánynak, Marko és a törökök, valamint a Marko megöli jegyesét. (Bár figyelmünk középpontjában Csuka és Pável fordításai vannak, annyit mégis meg kell jegyeznünk, hogy míg ők elsősorban történeti tárgyú balladákat fordítottak, addig Nagy László a legszélesebb skálán öleli fel a szerelmi líra, a lakodalmas és bölcsődalok, a siratok, a bájolók, a csúfolódók, az ünnepi, a mitologikus és a munkaénekek, a balladák, a hősi, a hajdúk- és a történelmi énekek legszebb darabjait. Válogatása szélesebb gyűjtésre támaszkodik, a kötet anyagának gerincét mégiscsak Vuk klasszikus anyaga képezi. A Vujicsics D. Sztoján válogatta Babérfák című kötet jó fogódzót nyújt mind a Hunyadi-, mind a Kraljevic Marko-ciklus már felidézett verseihez.) 533
