Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: A szerkesztő Szemere Pál

nélküli fejezetből áll. Minthogy tehát címeink sincsenek, tekintsünk el a szerzőtől (ti. Szemere Páltól) és fordítsuk figyelmünket csupán a gondolatmenetre. Az Első rész kiinduló gondolata az, hogy az ember sorsa és törvénye szerint ki kell vennie részét az élet egészéből, az örömökből és a szenvedésekből (I.). Ehhez a magatartáshoz közeledve azonban számos nehézségbe ütközik az ember. Felmerülnek a kérdések: Hogyan éljünk? Miként cselekedjünk? Mi az isten és mi a cselekvő ember szerepe? (П.). A folyóirat választ is ad ezekre a kérdésekre, de nem ez a fontos, hanem az, hogy az élet erkölcsi problémaként való felfogását érzékelteti, s ezen az úton megy tovább az élet legszokványosabban erkölcsinek tekintett területei felé. A következő téma tehát a nők és férfiak viszonya a család (III.), majd szűkítve a dolgot, a szerelem szempontjából (IV.). Minthogy e két fejezetben a pozitív szemlélet miatt a problémák elsikkadtak, következik a deviancia, a paráznaság bemutatása (V.). Az eddigi gondolatmenet tehát így alakult: Egy általános igazság kimondását követnie kell a problémák általános igényű bemutatásának, majd ezekből kiragadva egy területet, érdemes azt folytonosan szűkítve végigjárni. Minthogy így tovább nem lehet haladni, mert konkrét esetek leírásának kellene következnie, a szerkesztő visszatereli az olvasót az emberi magatartás általánosabb kérdései felé. Ámde konkrét magatartási formákról és azok dilemmáiról már volt szó, ezért most a magatartás, a szerep alakíthatóságára irányítja a figyelmet (Kölcsey segítségével). A tanulás és a tudás hatása, a szépmesterségek emberformáló ereje kerül szóba, s maga a tett, mint magatartásforma, s végül eljutunk a kiinduláshoz, tudniillik a közösségben való forgáshoz, s ahhoz a tételhez, hogy nem lehet kivonulni az életből, itt konkrétabban, a társadalomból. Ezzel (a logika szerint) akár be is lehetne fejezni az Első részt, ám van még itt egy fejezet, mely egyrészt összefogása mindannak, amiről eddig szó volt, másrészt új szempontokat ad a gondolkodásnak. Az a helyzet, hogy a statikus szemléletű I—V. fejezetet lezáró evolucionista VI. fejezet (Iskola és világ) is az emberről szólt általában. A VII. fejezet (Nemzeti hagyományok) azonban már nem az ember, hanem az emberiség fejlődésére koncentrál. Az új szempont tehát a történelem szempontja, s így az ember erkölcsi problémái, a gondolkodásával, hitével, cselekvésével kapcsolatos dilemmái a történelem keretében, sőt a nemzetek történelme keretében jelennek meg. A gondolatmenet tehát ismét szűkebb területre korlátozódik, de még így is nagyon parttalan lehetne, ha nem venné középpontjába a társadalomban való részvétel egy lehetséges módját, egy szemléleti-gondolkodási és cselekvési egységet, a művészetet, közelebbről az irodalmat. S ha lenne VIII. fejezet az Elet és Literatúra kötetének ebben az Első részében, akkor annak egy irodalmi műnek kellene lennie. Minthogy azonban az előző ciklus menete sem konkrét példák felsorolásával zárult, ilyent itt sem találunk. Az olvasónak (mint erkölcsi és gondolkodó lénynek) a felkészítése azonban megtörtént arra, hogy egy irodalmi művel találkozzon. Olyasféle kísérlet ez az Első rész, mint Lessing Laokoón'ya, a konkrét mű megnevezése nélkül, de mégis azzal a megegyező alapgondolattal, hogy a művészetet és az emberi társadalmi gyakorlatot valamiképp összekapcsoljuk. A legalkalmasabb erre a feladatra — s ez is egészen Lessing meggondolásai szerint való — egy dráma lehet. Ennek azonban, mint az előzőekből sejthető, új részbe kell kerülnie. Következik tehát az Élet és Literatúra első kötetének második része, Theodor Korner drámája, a Zrínyi, Szemere Pál fordításában. Lényeges, hogy ennek nem csupán a gyakorlati élettel van kapcsolata cselekményessége révén, hanem a nemzeti hagyományokba beépült fontos történelmi tényekről szól. Ugyanakkor mint műalkotásnak is van újdonsága — a fordításban—jambikus lejtésű soraival, modern nyelvével s az eredetinél feltétlenül jobb dramaturgiájával. A drámát az Elet és Literatúra harmadik része követi, melynek első, címjiélküli és számozatlan darabja Kölcsey tanulmánya Korner Zrínyijéről, s miként a FENYŐ Istvántól vett idézettel már rámutattunk, ez szoros kapcsolatban van a két előző Kölcseytanulmánnyal, szerkesztési szempontból tehát folytatása az Első rész VI. és VII. fejezetének. Minthogy e folytatás jellegéről már volt szó, ezúttal arra kell figyelnünk, amiben újat 51