Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Farkas Péter: A szerkesztő Szemere Pál
hoz ez a rész. Az újdonság az, hogy Kölcsey (itt: Cselkövi) írása kritika. Most már tehát nemcsak az élet filozófiai és erkölcsi szemléletéről van szó, hanem az életet kifejező, tükröző, azzal valamiféle kapcsolatban lévő és már megismert konkrét mű szemléletéről. Ha eddig nem is, itt már bizonyossággal érezhetjük, hogy az Elet és Literatúra szerkesztésében didaktikai szempontok is érvényesültek, mert kellő előkészítés után jutott el az olvasó a kor irodalmi életének nagy problémájához, a kritikához. A teljességre törekvő szerkesztő a kritika sokféleségével is azonnal megajándékozza olvasóját, s lábjegyzetben közli Berzsenyi első Antirecensiójának részletét, Kölcsey Kritika és antikritika című írását, s Teleki József elmélkedését a rím szóról, s végül befejezi a szerkesztő az első részt ismét Berzsenyi első Antirecensiójával. A furcsa tördelés nem logikátlan, a témák egymást váltják, egymásba fonódnak (miként az életben is), csupán sajnálatos körülmény, hogy az ember képtelen egyszerre két tanulmányt olvasni. A Harmadik rész írásai elsősorban kritikaelméleti jelentőségűek. A kötetet befejező Negyedik rész írásai viszont azokról az irodalomelméleti problémákról szólnak, melyek tisztázására szükség lenne ahhoz, hogy a kritika működjék, beleértve azt a tisztázandó erkölcsi problémát is, hogy miként viszonyuljunk az irodalmi és tudományos perekhez. Nem megyünk bele ennek a negyedik résznek az elemzésébe, csupán azt említjük meg, hogy itt jelent meg az úgynevezett Iliászi-pör anyaga, vagyis Kazinczy, illetve Kölcsey levelezése Szemere Pállal a szerzői jogokról. 43 Mindent egybevetve az Elet és Literatúra első kötete az ismeretközlés szolgálatában állott, s e célhoz választott nagyon is meggondolt szerkezetet Szemere Pál, bizonyosan — mint láttuk — Kölcsey Ferenc segítségével, de másokéval is, miként az Toldy Ferenc tudósításából kiderül. ,,Toldynak egyik leglelkesebb, helyenként ünnepélyes hangú levele az 1826. június 11-i, melyben Kölcseyvel való személyes megismerkedését írja le a legapróbb részletességgel... A találkozás Szemere Pálnál történt, ahol Kisfaludy, Vörösmarty, Fáy és Stettner is jelen voltak, és az Élet és Literatúra dolgát beszélték meg." 44 A közös gondolkodás eredményét láthatnánk egyszerűen abban is, hogy a folyóirat eszmei-tartalmi célja a romantika támogatása lett, ámde úgy véljük, hogy e társaságnak oka lehetett történetiségében szemlélni a „romantika útját". Nem lehet véletlen, hogy Toldy Ferenc még ennek az évnek a szeptemberében megírta irodalom- és folyóirat-történeti tanulmányát, 45 s az sem, hogy magának az Elet és Literatúrának tartalmilag oly fontos kérdése a történelem, az evolúció. Sőt azt kell látnunk, hogy az első kötet teljes szerkezete egy szemléletváltozási folyamatot reprodukál. Kazinczy koráról szólva írja BÍRÓ Ferenc, hogy ha ,,úgy látjuk, hogy az előző kor irodalmának hőseit inkább metafizikai dimenziók veszik körül, a következő időszak hősei viszont inkább a társadalmi viszonylatok terében léteznek, akkor a XVJJI— XIX. század fordulójának irodalma mintha átmenetet képezne a két nézőpont között, s ez főleg abban nyilvánul meg, hogy a kor élvonalbeli irodalmában a személyiségre, az emberi természet változataira élesebb fény vetül, mint viszonylataira." 46 Az Elet és Literatúra első kötetében a Kölcsey-tanulmányok sorrendje is e szemléletváltozást tükrözi, s ha a tanulmányok tárgyát vesszük alapul és nem szemléletét, akkor ugyanez vonatkoztatható magára az egész kötetre. Némi túlzással azt is állíthatjuk, hogy a romantika kialakulásához vezető szemléletváltozás, az Élet és Literatúra felépítése, s végül a Kölcsey-tanulmányok tárgyi sorrendje egyetlen fraktál-struktúrát alkotnak. Mindez annyira logikus, s annyira kifejezi a gondolkodás folyamatát és fejlődését, hogy bizarr szerkesztésről, szerkezetről immár tovább nem beszélhetünk. Kétségtelen tény azonban, hogy hasonlóképpen feszes, logikailag, didaktikailag és történetileg megalapozott szerkezetet az Elet és Literatúra/Muzárion további köteteiben nem találunk. Ezek a folytatások már veszítenek a didaxist követelő szöveggyűjtemény jellegből, s inkább hasonlítanak rovatokra tagolt folyóiratra, noha a rovatok elhatárolása, mai szemmel nézve, nem mindig következetes. Például az Elet és Literatúra П. kötetének Hetedik részéről meg sem tudjuk mondani, hogy rovat-e vagy sem. 52
