Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Farkas Péter: Üzenet a völgyből
kapaszkodó erkölcsiséget vette alapul, s ennyiben valóban programvers a Tetőn, mert a politikától mentes havasi világban mutat föl értékeket, a békességes szót, a nemzeti együvé tartozás helyett a sokkal általánosabb értéket, az emberi összetartozást, magát az éthoszt. Programja tehát az erkölcsi fel- és felülemelkedés. Más megközelítésben tekinthető transzilvánista programversnek a Bethlen Gáborról szóló A fejedelemhez, melyben valóban az erdélyiség történetéhez szolgáltat adatokat, de a fejedelem megítélése itt sem politikai, hanem erkölcsi. Seregek jönnek Hozzád megköszönni, Fejedelem a százados csodát, hogy milliónyi magrejtő rögödből virtust nevelt »vitézlő oskolád«. 18 Ennek a történeti megalapozottságú erdélyiségnek Áprily esetében is jellemző vonása az, amiről Makkai Sándort idézve Pomogáts Béla is szólt, vagyis a gyakorlati életben való visszahúzódás. Erről még lesz szó, most csak a dolgok érzékeltetésére ismételjük az öreg Aprilyról író VITA Zsigmondot: „Fiatal korában tanári székfoglalójában Papinit idézve azt írta: »A világ öröme megköveteli, hogy a költő és a filozófus megőrizze gyerekes voltát.« Ez a megállapítás most új erővel hatol be életébe, és így a pályája utolsó szakaszában született verseknek értékmérője lehet: a költő nem akkor igazán nagy, amikor egy magas kor életbölcsességével a római vagy középkori épületek és sorsváltozások titkaiba merül... hanem amikor gyermekes örömmel a természet változó jelenségeiben a múló élet gyorsan tovatűnő szépségeit ragadja meg." 19 Gyermekes öröm? Nem! Ez az erdélyi erkölcsiség, a nagy fejedelem elé járuló utódok szerénysége, vagyis értékismerete, a transzilvánizmus erkölcsi értékeinek világa. Egyébként a transzilvánizmus kezdeti szakaszában (eddig is erről volt szó), s Áprily a jelenlétével csak ebben érdekelt, nem a politika nehezítette az ideológia térhódítását s hatásos működését, hanem maga az ember az erkölcsi kisszerűségével. Az ember erkölcsileg negatív megítélése azonban korántsem az erdélyi történelmi sorsforduló kapcsán kerül Áprily műveibe. Már rosszként jelenik meg az ember az 1912 és 1919 között írt drámai költeményében, az Ismayer-Ъеп is. A ZUBOGÓ. Az erdő jó... A CSACSOGÓ. áfák... A PISZTRÁNGOS. A kő szeret... A ZUBOGÓ. Sziklák szeméből tiszta könny pereg. — De rossz a fejsze... A CSACSOGÓ. És az emberek. 20 Lehetetlen nem feltételezni, hogy a gyilkos szerszámot ragadó ember képe a világháború hatására jelenik meg ebben a műben. Ámde az is igaz, hogy már 1908-ból ismerhetjük azt az Áprilyt, aki az emberiség helyett a természettel, a heggyel, a Galbinával akar azonosulni, bármennyire is szimbolikus a zord csúcs szerepe. Ismerj reám! Kifárasztott az élet, A láz tüzelve ég az arcomon. Rokkant erőmmel hozzád visszatérek, Hideg kezeddel fogd le homlokom. Fölzaklatott, hozzád óhajtó lelkem Hagyd hómeződön megnyugodnia, Rejts el, hogy gyűlölt emberszem ne lásson, Engedj magadhoz, testvér — Galbina! 21 506
