Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Móricz Zsigmond és Leányfalu

tek novelláiba azok a félig paraszt alakok, akiket a nagyváros melletti falu élete produkál: gyümölcsös kofák, zöldségkertészek, munkások, akik formára, munkára teljesen falusiak, de már benne van minden gondolatukban a nagyváros a maga mindenféle üzleti lehetőségeivel, idegenszerű szellemével, az élelmességet, a kapzsiságot felfokozó lehelletével."

9 Néhány sor Hatvány Lajostól a Pesti Napló 1918. augusztus 4—6-i számából: ,,... a leányfalui csöndes szőlőgazda, ez a zömök, mosolygós, — ó, mi mindent rejteget ez a mosoly! — Móricz Zsigmond, aki mialatt e sorokat írom róla, talán épp a fürtös tőkéi között járdogál, permetez, kötözget, kapálgat, mint akármelyik szomszédja, mégsem olyan ember, mint körülötte az emberek és nem is olyan író, mint körülötte az írók." 1918-ban Móriczék tovább építették a házat Leányfalun. „Apám nem írt. A bankban lévő pénzük egyre bizonytalanabb, a hadikölcsön pláne. A szigorúan őrzött tartalékot pusztulás fenyegette. Anyám elhatározta, és együtt nekiláttak, hogy a házat nagyobbítsák. Fejérkuti Bálint megint előkerült, egyre-másra rajzolta a terveket. Előbb csak két szobát akartak építeni, de aztán apám elutazott Nyergesújfalura, ahol volt egy jó barát, a festő Kernstok Károly, Stofi, aki mint helyi nagyság, elment vele a téglagyárba, és kiderült, hogy csak úgy tudnak téglát szállítani, ha egész hajórakománnyal rendel. Meg is rendelte rögtön, úgy úszott le aztán a sok tégla a Dunán Leányfaluig, uszályon. A terv tehát nőtt, szóval emelet is lesz, vagyis két szoba lent is, fent is. Papíron nagyon szép volt minden. ... Amennyi faanyagot csak lehetett, megvettek. Bontási anyagból is sokat, ajtókat, ablakokat, gerendákat. A leányfalusi iparosok mind beállítottak. Igen, de ezek fuserok voltak. Haláláig bosszantotta, hogy mégse tudta megtenni, hogy mikor itt ez a sok éhes, munkanélküli iparos, Pestről hozzon idegeneket. A barátság és emberség kedvéért beérte a tanulatlan kisiparosokkal, akik aztán úgy húzták fel az emelet falát, hogy az odaszánt keresztgerendák rövidebbek voltak, mint az áthidalandó tér. Kifelé dőlt a fal. — Nem dől az le — mondta flegmával a kőműves, aki semmiféle mérőszerszámot soha nem használt, mert neki olyan remek a szemmértéke. Nem értette, mit bosszankodik apám, hiszen a gerendákat meg lehet toldani. Toldott gerenda tartja ma is, csodára be nem szakadva, a tetőt. Nincs a házon egyeden szöglet, egyetlen fal, mely szabályszerű volna. Ahogy esik, úgy puffan alapon épült."

10 Németh László éppen azt szerette a leányfalui Móricz-házban, hogy ,,.. .részletekben ragasztódott. Csak a ragasztott házak ilyen kedvesek — házszerűek" — írta.

11 Az őszirózsás forradalom kitörésekor még nem volt készen az épület. Éppen csak tető alatt állt, ajtaja, ablaka, vakolata nem volt. Az 1918—19-es forradalmak idején Móricz Zsigmond keveset tartózkodott Leányfalun. A Tanácsköztársaság leverésének a híre azonban itt érte. „.. .július elején kiköltözött családostul Leányfalura a nyaralójába, regényt írni. Augusztus elején vége lett a kommunizmusnak. Az első hírre begyalogolt Budapestre, kávéházba: történetírók, néprajztudósok, politikusok közé. Mi lesz most velünk? Mit csináljon most egy magyar író? Már a maga tervét el is készítette. Könyvtárba ment, összeszedett egy nyaláb mesés-, meseelméleti, mesetörténeti könyvet, és kivitte Leányfaluba azokkal a kékfedelű füzeteivel együtt, melyekre az volt felírva: Mesék. Ezeket korábbi népköltési vándorútján írta tele. ... Nagy magyar mesegyűjteményt akart csinálni."

12 A Tanácsköztársaság leverése utáni legfájóbb élményéről így számol be MÓRICZ Virág gyerekkori emlékei alapján: ,,.. .egy forró nyári napon két csendőr jött végig a kaputól a fák alatt a házig, és 486 te