Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Móricz Zsigmond és Leányfalu

aug. 1. Hajón Szentendrére, okt. 20—31. Fuvar Leányfaluból Pestre, nov. 16—30. Kimenetel Leányfaluba. 1914. márc. 1—10. Út Leányfaluba. ápr. 1—15. Hajón Leányfaluba és vissza. máj. 30. Janka cseresznyét küld Babitsnak kóstolóba Leányfaluból, jún. 11—17. Leányfalusi út. jún. 26—30. Kiköltözés Leányfaluba. jún. Ekkortájt folyik a leányfalusi ház kibővítésének a tervezgetése. „A terveken Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Weigand Ede, Fejérkuty Bálint dolgozik és segít."

2 Móricz Zsigmond így vallott a telekválasztásról az 1930. augusztus 5-én elhangzott rádióriportban: ,,... mikor én ide kijöttem, egy villa sem tetszett. A hegyoldalra építkeztek, sötétek voltak, fákkal teleültetve. De itt volt ezen a sima területen a Duna-parton ez a nagy szőlő, meg egy gyönyörűséges nagy diófa. — Ej, ezt megvenném — mondtam — ez olyan szép, mint a csécsi szülőházunk kertjében a diófák."

3 Kevés kifejezetten önéletrajzi vonatkozású szépirodalmi alkotása egyikében, az Elfújja a szél a szöget című elbeszélésében a vásárlás után húsz év múlva így ír a telekkel kapcsolatos első emlékeiről: „Nagyon büszke volt a telekvásárlásnál, s már látta a szép jövőt, hogy nagyszerű pincét épít borházzal s elhatározta, hogy össze fogja vásárolni az egész hegyoldalt, amely abban az időben mind eladó volt. Öreg korára, gondolta, lesz egy kis tusculanuma, ahova visszavonulhat s híres szőlészete. De egyelőre a felesége nem szerette a puszta és kopár hegyi kapaszkodót, ahova messziről kellett felcipelni minden kosár élelmiszert. Nehéz is volt valahogy az élet a háború előtt, örült, hogy a telek árát ki tudta fizetni. Az apja egyszer feljött a kisvárosból, s azt mondta: — No, csinálok nektek egy sufnit, hogyha kijöttök a kertbe, elbújhassatok az eső elől. Meg a szerszámokat elzárhassátok." Ebben az elbeszélésben említi a „legközelebbi kisváros"t — nyilvánvalóan Szentendrét —, ahol a rác fakereskedőnél apjával együtt megvásárolták az építkezéshez szükséges anyagokat. Szeretetteljes humorral írja le az örökké fúró-faragó Móricz Bálint alakját és az építkezés menetét. „Két nap alatt elkészült az egész fabódé. A zsindelyező kettészakadt, mert az apja úgy vágta vele a vasat is, mint a sarat. A fűrész is elnyűtt. Mikor készen voltak, azt mondta büszkén az öreg: — No fiam, evvel eldicsekedhetel, hogy apád egy baltával meg egy fűrésszel csinálta ezt az egész istenséget. О el is tette később, mikor már házat épített, a dolgozószobájába a könyvszekrénye aljába a repedt zsindelyezőt, ami az édesapjára emlékeztette. S mikor az öregúr meghalt, sokszor elmondta, hogy ennyit örökölt az apjától."

4 Az elbeszélés önéletrajzi elemeinek hitelességét Móricz Virág igazolja, egyben tovább folytatja a leányfalui ház építésének történetét: „Ez a balta ma is megvan, mi vágjuk vele a gyújtóst évek óta, s lám, a repedt jószág tán még a gyermekeimet is kiszolgálja. Hanem még a sufniban sem lehetett nyaralni, júliusban elutazott Borosznóra, ott írta a Kerek Ferkó-t. Csupa öröm volt akkor az élete. A telkét kifizette egy összegben..., s most már nemcsak kertje, de még sufnija is volt. Gazda. Azért lett a Kerek Ferkó olyan hetyke legény, s az egész könyv — Az isten háta mögött után váratlanul — vidám és gunyoros, alig harcos mese. Más évben [1912-ben], kora tavasszal elkezdődött a földművelés, ... És június 24-én elkezdődött a leányfalusi ház építése. ... Két hét alatt fel volt húzva a fal s rajta a tető. Remekül haladt a munka, élvezet volt nézni. 483