Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Móricz Zsigmond és Leányfalu

Augusztus 28-án kiköltöztünk a teljesen kész leány Musi házba. Ügyes kis ház volt, egyszerű és takaros. A kicsi, csapott fedelű tornác parányi előszobára nyílt, balra konyha, hátra kis dolgozószoba, jobbra nagy lakószoba. Kékre festett, eslingeni redőnyös ablakok, oszlopok. A tornác helyén állott egy öreg mandulafa, s az tavasszal szépen virágzott. Nem volt lelke kivágatni, a mesteremberek megbotránkozására beépíttette a házba! ... A kert a falu közepén van, az országút mentén. Három oldalról szegte út, a negyedik ribizli- és bokorsövény volt. Az egész szőlő, öreg gyümölcsfákkal."

5 Nyugodt, derűs, családias otthonná vált a leányfalui ház. „Móriczék otthona nem a pesti művész nyaralója, hanem a velünk egyszőrű-bórű vidéki család otthona volt — emlékezett vissza Kos Károly. — A kert, a ház, a bútorok, a levegő, a szellem, minden, de minden ösmerős, otthonos volt azonnal. Vidéki embereket kaptunk bennük, mint amilyenek mi is voltunk, problémákkal, örömökkel, bajokkal, tervekkel, reményekkel és csalódásokkal, mint amilyenek nekünk is voltak, minket is égettek és éltettek. Jó érzés volt ez... Nézegettem a könyvespolcát: pedáns rendben sorakoztak ott eddig megjelent könyveinek kiadásai, vászonba kötve, sarkukon arany nyomással, a cím és az írótulajdonos monogramja."

6 Egy tragikus történelmi esemény hiteles rajzával folytatódik Kós Károly leányfalui visszaemlékezése: a Duna-parton sétálva látták meg azt a hajót, félárbocon lévő nemzetiszínű, hátul fekete lobogóval, amely Ferenc Ferdinánd meggyilkolását adta hírül. E nap további eseményeit a Móricz-háznál Móricz Virág írásából ismerjük: ,, <— Kitört a háború! — mondta apám megdöbbenve, de még senki sem hitt neki. Az egész ország gyűlölte a komisz királyjelöltet, valóságos mámor tört ki, hogy megszabadultak tőle. Zrumeczky örömében csodás székely mesevárat rajzolt a leány falusi veranda ajtajára. Nevezetes ajtó. Bontási anyagból került a házra, s autogramgyűjtemény lett belőle. Úgy kezdődött, hogy Rippl-Rónai József egyszer olyankor jött ki, mikor senki se volt otthon. Fekete szénnel, nagy festői betűkkel felírta a tornác falára: »Nőjjön nagyra ez a ház!« Apám, bár a kívánságot helyeselte, a következő tavaszon bemeszeitette a feliratot, s a vasajtó fehér mezejét rendelte emlékkönyvül. Ettől kezdve mindenkinek, aki a tornácra lépett, fel kellett írni ide a nevét. Sok érdekes név, sok furcsa történet gyűlt ide. ... Mire a nagy ajtó betelt, a besütő napsugár lemarta a zománcot, ma már körülbelül csak a bal felső sarokban él a Zrumeczky mesevára — melynek rajzolója a világháború elején elesett."

7 (A nagy vasajtó ma is áll a Móricz-házon, bár már a mesevár is eltűnt, le kellett festeni.) A világháború éveiben nemcsak pihenőhely volt Móricz Zsigmond számára Leányfalu, hanem munkahely is. Leányfalui keltezéssel látta el levelei egy részét, innen írt például az Új Idők szerkesztőségének, Ady Endrének, Heltai Jenőnek, Schöpflin Aladárnak, Ambrus Zoltánnak. Móricz Virág tájékoztatása szerint édesapja leányfalui témákat dolgozott fel a következő elbeszéléseiben: Lopják a szőlőt (1914), Lucerna (1915), Piros már a szőlőlevél (1915. A novella szereplőinek menye még az 1980-as években is a Móricz-portán lévő kis házban él), Szénagyűjtés a cseresznyefák alatt (1915).

8 A Pesti Hírlapban megjelent néhány riportja alatt szintén feltüntette a leányfalui keltezést, pl. Interjú a favágóval (1917), A tulajdon szentsége (1917), Piszmovedomec (1918). Ez utóbbi írásában szereplő Iván Móriczéknál élt Leányfalun, orosz hadifogoly volt. A Móricz Zsigmonddal készített interjúk egy része is leányfalui környezetben mutatja be az írót. A Vasárnapi Újság 1917. november 4-i számában Schöpflin Aladár például így ír: „A szép képek, melyeket Móricz Zsigmondról közlünk, mind Leányfaluban készültek, ahol az írónak szép kis háza, nagy kertje van, ahol az évnek nagyobb részét tölti, csak télire vonulva be a fővárosba, Üllői úti lakásába. Itt írta az utóbbi néhány évben munkáinak nagyobb részét, s nem egy történetén, alakján megérzik a leányfalusi élmény. Innen kerül484