Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Losonci Miklós: A szürrealizmus hajnala (Ady Endre: Emlékezés egy nyáréjszakára. – Verselemzés)

assága, mely csökkenti, az elviselhetőség határáig szelídíti a tragédiát. A mássalhangzók összegét tekintve a zöngésség is biztosított. Igaz, hogy [275-ször ismétlődik elsőként, de a meghatározó И hang is negyvenegyszer szerepel, a nyugtató H hang is negyvenötször. Abszolút győztes az Щ nyolcvanháromszor fordul elő; lágyít. Ritka jelenség, s igazolja Ady sorvasztó idegállapotát, az általános történelmi, társadalmi helyzet súlyosságát, hogy egyetlen növény, virág nem található a versben. Az állat is méhes gyűjtőfogalomként és általános csikóként szerepel, mindössze két „személy" béleli a környezetet, Mari a szolgáló és Burkus, a kutya. Egy ember, egy állat. Az égbolt hulló csillagokkal telített és egy Holddal, mely a sárga szín érzetét kelti, míg a kilencszer előforduló éjszaka a fekete hangulatát, a kigyulladt és a véres szó a piros árnyalatot. A szín nem saját nevén, hanem a tárgyak és jelenségek szójeleiben érzékelhető. Hegemón szószín az éjszaka—fekete, ez arányban van az И hang nyolcvannégyszeres előfordulásával. Az И és а fekete a győztes, s az И hangot érzékeli feketének Rimbaud is A magánhangzók szonettjében. Különös; ez az H és а fekete komor égboltot jelöl, s egyúttal nyugtot is. Elnyeletett színek uralják a vers nyomasztóan éles hangulatát. Fontos megállnunk ezúttal a fekete tónusnál. Annál is inkább, mivel Ady régebben barna éjjelről, barna éjfélről szólt.

34 Ez megfeketedett. Miért? KASSÁK deríti fel Ady ezen titkát, amikor ezt írja: „A világháború nemcsak materiális, hanem szellemi életünk fejlődésvonalát is kettévágta. 1914—18 mint valami véres árok fekszik múltunk és jelenünk között. Ady minden fájdalmaival és düheivel, fekete-vörös pompájával a túlsó parton maradt".

35 Ez a Kassák jelölte fekete itt is eluralja Ady verstáját, csak szavakba rejtózötten, még a színt sem nevezi meg a költő. Sem a feketét, sem a pirosat. Különben is az Emlékezés egy nyár-éjszakára testvérverseiben is sok a sötét, elég ha a fekete Húsvétra utalok, mely „letépi Húsvét minden zöld díszét". Ez a lényeg, hogy a rombolás ösztöne megsemmisíti az élet színes pompáját is. Megfeketedett a piros is, a lelkület ösztönös matematikája rendezi színtelenné a vers rejtőzötten létező színegyenletét. Kiürül a világ növényekből, állatokból, mert az ember egyensúlya bomlott meg. A homo sapiens a vers szóhasználata szerint kényes rabló, senki béna, esendő lett, az igaz ember fogyatkozott meg. A mitológiai lények, Isten, angyal, holt sem segíthetnek, ha az ember nem segít önmagán. Ady és Tóth Árpád együtt figyeli a Rémet. Tóth Árpád úgy érzékeli, hogy ember és állat helyett csak növény lesz a Földön. Ezt érzékelteti az Elégia egy rekettyebokorhoz c. versében. Ady már a gránátok tépte környezet-szennyeződést, a környezet vegyi ártalmait figyelve a növények pusztulását jósolja. Az idő Adyt igazolta, hiszen korunk, talán még az atomveszélynél is nagyobb problémája a Föld biológiai egyensúlyának fenntartása, a növényi lét biztosítása, mert az minden humanizáció alapja. A vers egyik fontos művészi eszköze az akkord. A zenei akkord az összetartozó hangok egyidejű megszólalása. Akkord-rímeket alkalmazott vala, vala alakban Tinódi Lantos Sebestyén. Ady ebben a költeményében a volt segédigével képez kettős és hármas, négyes akkordokat. Tinódi szabályos, Ady szabálytalan csoportríme a költői akkord szép megnyilvánulása. Tinódi krónikájában egyhangúvá válik, Adynál, mivel ritkán él vele, a mondandó erőteljességét fokozza. Mindez alliterációval is párosul, s a mű zeneiségét, játékosságát fokozza, így ellenpontozódik az eszme rémülete. Ady a sor elején, a sor végén, főnevekkel, melléknevekkel, igékkel épít szóakkordokat. Vannak elődei. Az egyiptomi sírkamrák izokefáliás rajzai képi akkordok, a sumir, babilóniai szoborcsoportokhoz, a görög oszlopokhoz, a római, román ívekhez, a gótikus csúcsívekhez, a bizánci kupolákhoz hasonlóan. Képzőművészet, zene hangolja Ady költői akkordjait, itt az éjszaka, a volt, a legalább szótestek rendezett halmazaival. Ez a mű szimmetriájának szinte architekturális törvénye. Ady a folyamat középpontjában áll. Ha elődeire pillantunk, akkor rábukkanunk a XIX. században élt Charles Cros francia költőre, Rimbaud barátjára, akit éppen akkordisztikus megoldásai miatt méltányoltak a szürrealista költők. Idézek a Füstölt hering с verséből, mely Ady ezen akkordjainak nem tudott és tőle független előzménye: 470