Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Losonci Miklós: A szürrealizmus hajnala (Ady Endre: Emlékezés egy nyáréjszakára. – Verselemzés)

LOSONCI MIKLÓS • A SZÜRREALIZMUS HAJNALA ADY ENDRE: EMLÉKEZÉS EGY NYÁR-ÉJSZAKÁRA (Verselemzés) Joggal nevezi Király István ,,a fordulatélmény reprezentatív versének" Ady Emlékezés egy nyár-éjszakára с költeményét. Valóban az, hiszen 1917 februárjában keletkezett a mű, olyan pillanatban, amikor gyorsult a költő folyamatos haldoklása, s a világ is választás előtt állt a pusztulás apokaliptikus holnapja vagy a fájóan tisztító forradalom jövője zárt, nyíló kapujánál. Kínok és remények között érlelődött az emberiség októbere. Egyetemes élet vagy halál? — ez volt a kérdés. Ami láng lett, az szikrának se látszott: a história pirkadása Pétervárott. Viszonylagos csönd honolt a harctereken, sivár ellenpontként megkezdődött a németek kíméletlen és totális tengeralattjáró háborúja. KIRÁLY megtalálta az idő, a vers „fordulás" kulcsszavát. Tükrözi és hessenti is az összefüggő képsor katasztrófalátomása az apokalipszist, mely elmaradt, de „réme kísértett."

1 A látóhatárt telítő pánik a súlyos kataklizma, de nem a végleges tragédia kormos fénye a februári égbolton. Ady lelkében tombolt a rémület. Ennek forrása távolról, közelről, a világból és a roncsolt idegzetből érkezett. Felgyűlt benne a romlás, még az alkoholt is félretette, a mű lett tébolyító részegsége, s bár Ignotus „a háború legnagyobb versének ítélte", Adyt e költői csúcs a személyes lét soha fel nem emelkedő mélységébe taszította. Nem ok, okozati értelemben, hanem a társadalmi, történelmi, egyéni sors következményeként.

2 Zúdult rá az iszony. Román betörés, „borzasztó hajnali út", „rémes út". Érmindszentről Csúcsáig, melyről Dénes Zsófia és Csinszka is emlékezik. Meghal Boncza Miklós is, aki függetlenül, hogy ellensége volt, fokozta megrázkódtatását.

3 Nőtt benne a pokol, a háború pokla. Ez is e nem kívánt mestermü előzménye. A székely menekülők karavánjában megérkezett testközelbe a front, a halálnál is megdöbbentőbb vész, farkasemberek gyilkolási rohama — „förtelmes világ".

4 Védekezése először nem is a vers, hanem a morfium.

5 Űzött magyar" lett abból az Adyból, aki ha soha nem is volt üldöző, de mindig jobbért, szebbért támadó költő. A „hóhér idő" sorvasztó lehetősége merült fel — a „kozmikus butaság" terméketlen bárgyúsága —, olyan abszurd freskó, mely a pusztulás bacchanáliáját vázolja fel már-már kiküszöbölhetetlen valóságként a forradalmak késése miatt. Ady a katasztrófa küszöbén is pontos, hisz az eljövetelükben, csak késésük miatt aggódik. Ebben a megállapításában egyszerre nagy költő és európai formátumú államférfi. Nem barokk, hanem Bosch színpada ez az 1917-es interkontinentális emberi valóság.

6 Rémek, ordasok, vércsék, medvék, fenevadak, hollók között él szorongásokban vergődve Ady, Leviatán-kígyót lát, a katasztrófa következő hullámában Ionesco orrszarvút, Radnóti Miklós férget, s két időben a három művész; az emberben. Ady képzeletét megszállja a rémület — mértéktelenül iszik, dohányzik, éjszaka virraszt —, a világ pusztulásában pusztítja magát vonatzörgésben, kutyavonításban. Miközben a vers kétségbeesett ellentámadás, Ő végérvényesen a neuraszténia szakadékába zuhan. О is egyik áldozata a világégésnek, egy a tízmillióból. Ő nem golyót, hanem idegbajt kapott, állandósult fülzúgást, tömeg- és tériszonyt, önnön napi öt liter borától száz cigarettától és az európai horizontot betöltő pokoltól. Amikor költészetének magaslatára jut, emberként már élőhalott. A „világtéboly" egyben személyes őrülete is.

7 463