Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Losonci Miklós: A szürrealizmus hajnala (Ady Endre: Emlékezés egy nyáréjszakára. – Verselemzés)

A vers forrástalaja az Ady-lélek és a világállapot, múlt és jelen. Gyermekkorból keltezett számtalan trauma roncsolta idegzetét, horzsolta képzeletét: kiesett a bölcsőből, elkékülve feküdt, majdnem belefulladt az Ecsedi lápba, Érmindszenten kutya is megharapta, leesett az Operaház előtti szfinxről, közös öngyilkosságra készült fivérével, több dózis veronait szedett.

8 Feldúlta az 1916-os erdélyi román betörés. A menekülők katasztrofális látomássá növekedtek benne, a hajdani víziós álomvilág nyers és durva apokalipszissá zilálódott tudatában a valóság romló képlete alapján.

9 Tény, hogy a világ, fennállása óta, mindig tartalmazott és tartalmaz tragikus, azaz képre fordított szürreális elemeket, ez magyarázza Ady költeményének sajátos, egyedi formarendjét. A realista, szimbolikus, szecessziós víziókból így született meg a történelem koreográfiája parancsára ez a szavakban szakadozó, kiáltó, sikoltó szürreális szó-földrengés. Változott a Föld, változott a költő is. „Minden egész eltörött" írta Ady, az analitikus kubizmus magyar költői nyitányaként, de ez nem új stílus csupán, hanem rideg valóság, olyan riasztó tény, mely első az emberiség históriájában. Eltörött a jelen. Vajon egységgé alakítható újra az, ami széttöredezett? Ez Ady és kora kérdése volt, a miénk is. Látszatra az Emlékezés egy nyár—éjszakára is a korai dadaizmus automatizmusa. Sokkal több annál. Maga a verssé alakított világdráma, szürreális látomás. Ady mindig elsőként és eszmére alkalmazotton használta az izmusok kelléktárát. Hasonló megrázkódtatásban hasonló eszközökkel lendült szürrealisztikus elemekkel Petőfi Az őrült с verse, Vörösmarty Vén cigány-а, az Előszó, Arany balladái, Goya, Bosch sok festménye — a művészetté mentett, szelídített iszony. A romvalóság, társadalmi krízis, lelki pestis szörnyjelene ez, kormos sűrítmény. Adyban is dúl a világháború pokla, s mindez a belső rettenet, a segíteni nem tudás fájdalmával szakad fel tört költői sikolyokkal. Ahogy a megszakadt vonal is zaklatottságot fejez ki a képzőművészetben, ugyanúgy a gondolati szakadások és visszatérések e versben a reménytelen indulat tükörképei. Értelmetlen holtok hevernek a földeken — jelezte már Rimbaud, Verescsagin, s jelezte őket folytatva Tóth Árpád, Vaszary János, Mednyánszky ezt a keserves folyamatot. Ady egészen az őrület határáig jut el, annyira megrendül, képtelen megelégedni a felfokozott költői tárgyilagossággal. Ezzel a lélekállapottol repeszti meg az expresszivitás burkát,, s válik a mű ideges remegéssel Apollinaire Kikericsek с verse mellett az európai szürrealizmus nyitányává. Ady költészete mindig előidejű, s ez elsősorban azért valósulhat meg, mert a felfedezett eszme keresi az új formát. Az 1914-től 1918-ig tartó periódus is első pillanat az emberiség életében, derűfoltok nélküli átható elborulással. Ez a világdráma és az általános együttérzés a fölösleges szenvedéssel sürgeti Adyban azt a formát, mely kifejezheti ezt a vészterhes kombinációt, s ez a szürrealizmus harsonás mozgalmassága, a vonalvezetés kusza felgyorsulása. Mióta világ a világ — az emberiségarc szimultán. Mindig vannak ifjú, felemelkedő, boldog személyek és népek, őket nyugodt idill, visszafogott mosoly jelöli az ilyen jellegű művekben. Mindig vannak tragikus helyzetek az egyének és a közösségek életében, telítve szorongással, könnyel, jajjal. Mióta világ a világ, ezt a töredéket szürreális eszközzel fejezte ki Brueghel, Dosztojevszkij, Schönberg. 1914 az első olyan világóra, amikor az egész valóság szürreális, abszurd, hogy az ember öli az embert a kontinenseken, ez a megfekedett forrás táplálja az emlékeztetőül írt emlékező Ady-verset is. Azt, hogy mestermű, két tényezőnek köszönheti. Valóságos költői értékeinek és annak, hogy előőrsköltemény, pionir-alkotás, vezeti a mezőnyt kétségbeesett felismerésével. Általánossá válik az európai földrészen a kataklizma, mindez a művekben leíró, jelképes elemekkel csatolódik össze. Ady ezen versében veszi át az idő karakterét formaképletében is. Megsebesült Egry József, halálos sebet kapott Apollinaire, meghalt Gyóni Géza a fogolytáborban, hogyan is írhatna normális költeményt Ady e százmilliós stragédia láttán? Apollinaire sebzett galambot érzékelt a szökőkúton, Ady már lángkútnak idézi a pergő időt. A sors sötétsége azonos Ady, Apollinaire lírájában, ők azok, akik váteszi erővel jelenítik ennek a tébolynak a fertőzését.

10 Goethénél Prométheusz még klasszikus hős, Vörösmarty és Ady lírájában már nemcsak a tűz csiholója, elszenvedője, hanem visszavonhatatlan Ikarus. A formai meg464