Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Varga Domokos: Költő a homokon

hogy csak kilenc üveggel lett belőle." 1883. szept. 27.: ,,A tegnap vett paradicsomot is megdunsztoltuk, lett belőle tizenkilenc kisebb-nagyobb — de nem nagy — üveggel, úgyhogy most már összesen, a kávait és a múltkor befőzöttet is beszámítva, 20—22 itczére való paradicsomunk van." 1883. okt. 5. : ,,A befőtteket felvittem a vasútról s az üveges gangban úgy, ahogy kedves mama üzente, ki is raktam valamennyit." 1884. jún. 20.: ,,Hogy gazdasszonykodásomról is beszámoljak, piszkét itt már nem lehet olyant kapni, ami érdemes volna a befőzésre, csak olyan ellágyult, megfehéredett, poshadt piszkéket látni a piacon (...) de én azt hiszem, hogy Káván, ha máshol nem, a szőlőben van még befőznivaló piszke, majd ott szedek, a hozzávaló üvegeket pedig magammal viszem. Ribizli dolgában már jobban állunk. (...) Mind a kétszer én voltam a ribiszke megtisztítója, Iduska segítségével." Póla levele 1883. szept. 26-áról: „Nem is hiszed, milyen nagy dologban vagyunk itt mindig, soha ki nem fogyunk a gyümölcsmunkából, mióta te elmentél, mindig körtét, barackot hámozunk, szilvát hasogatunk, aszalni és befőzni, kivéve, mikor meg tarhonyát csinálunk." 1883 okt. 3.: „Kedves mama már nagyban pakol, ma már elindult egy fuvaros egy nagy kocsi szállítmánnyal, befőttek, gyümölcs stb." 1884. szept. 11.: „Tarhonya és lúdgége készítés, barack, paradicsom és uborkabefőzés, mogyoró leszedése, ruhahúzogatás és vasalás, mindez benne van a programban." 1884. szept. 16. : „Margit és én pödörjük gőzerővel a lúdgégét, körülülve az asztalt a gangon, ezidőszerint a legkellemesebb helyen." 1886. júl. 2.: „Kedves mama szappant főzetett, gyönyörű nagy hét tábla szappan lett." Póla a nyarakat mindig vidéken töltötte gyerekeivel, többnyire még a szeptembert is. De ahogy a gyerekek sokasodtak, mind kevésbé lehetett már őket a nagyszülők nyakára vinni. Hisz Vargha Gyula időközben anyagilag is kezdte összeszedni magát, sőt némi tartalékra is sikerült szert tennie, főleg szakirodalmi és egyéb honoráriumaiból meg azokból a pályadíjakból, amelyeket néhány ódájával és egyéb költeményeivel nyert el. így érkezett el a millennium éve, amikor — mint már említettem — a Tátra alján kúrálta magát. Itt felesége, sőt ipa, Szász Károly is meglátogatta, s el voltak ragadtatva. Két terv is felvetődött ezen a nyáron. Az egyik szerint a Szász és Vargha família jövőre együtt kibérelné — a nyári hónapokra — a közeli merényi kastélyt, kereken 1000 forintért. A másik szerint nyaralót építenének a szintén közeli Fenyőházán vagy Iglófüreden. Vargha Gyula eleinte még igyekezett megbarátkozni az efféle gondolatokkal, de aztán határozottan ellenzett minden tátraaljai tervet. Lehetett ebben egy nagy adag józan megfontolás is — neki csak néhány hét évi szabadság járt, a többi időben miért legyen oly távol tőle a családja, s miért olyan helyen, ahol minden pénzbe kerül —, de a költői lélek egészséges ösztöne is dolgozhatott benne. Hivatali munkájában, mindennapi környezetében nem volt úgyszólván semmi ihlető, de aligha lett volna az ilyen üdülőhelyekre összeverődő úri társaságban is, érthető, hogy inkább másfelé tájékozódott. Testvérnénje ekkor már Üllőn lakott, Budapesttől alig 30 kilométerre. Az ő tanácsára előbb bent a faluban alkudott egy nagyobbacska házra, aztán megtudta, hogy egy határbeli birtok is eladó, egy magányos öregúré. Ez év szeptember 14-én már arról adott hírt feleségének: „Tury Ferenc úr még nem határozott. A birtokért ígért összeget egy kicsit kevesli, de amint maga mondja, nemcsak a pénzre néz, hanem arra is, hogy tisztességes, becsületes ember kezébe kerüljön a birtok, mert vér szerinti örökösei nincsenek. Igazán megható ennek a tiszteletreméltó öreg úrnak a sorsa. Feleségét és három gyermekét eltemette, most egyedül áll az életben, vállán 76 esztendővel s szívében mérhetetlen fájdalommal, mely ott rezeg a hangjában, s meg-megcsillan egy-egy előtörő könnyben. (...) Én most már várom a történendőket, az első lépést megtettem, várom az esetleges értesítést, de addig egy lépést sem teszek többet. Legyen úgy, ahogy a gondviselés akarja, kierőszakolni a sorstól nem akarom, bármennyire csábít is a szép birtok. Ha megtörténik a vétel, szerencse lesz-e ránk nézve, vagy szerencsétlenség, azt csak a jó Isten tudja." A vétel megtörtént. Hogy megtörténhessék, Vargha Gyulának — aki 43 éves volt ekkor — nagyobb bankkölcsönt kellett felvennie, tetemes adósságot csinálnia, noha ká-