Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Varga Domokos: Költő a homokon

vai örökrészét is eladta. A lobi birtok mégis inkább szerencsét hozott neki, mint szerencsétlenséget, legfőképpen talán abban, hogy ez az új környezet is segített öregkori líráját kiteljesíteni. Gazdálkodás Löbön 306 holdas gazdaságról volt szó. Ahogy még a vétel előtt írta Vargha Gyula: ,, Az egész birtok egy része fekete, egy része sárga homok, jó trágyázással az egészet jó termőerőben lehetne tartani. Van rajta egy igazán szép úrilak, nagy üveges folyosóval, nagy szobával, konyhával, cselédszobával, roppant pinczével stb.; mellette egy csinos kis épület szintén egy szobával és mellékhelyiségekkel. Az udvar hatalmas régi fákkal benőtt árnyékos hely, a ház háta megért van a virágoskert, az udvar folytatását pedig a konyha- és gyümölcsöskert képezi. Azon túl vannak a gazdasági épületek, nagy cselédlak, istállók, színek, magtárak, valamennyi tágas és jó karban van. A gazdaság gyöngye egy 12 holdas fiatal szőlő, pasztánként elkülönítve a legfinomabb fajokkal. Maguk a chasselas-k holdakra terjednek, s a tőkék csak úgy roskadoznak a gyönyörű fürtök alatt. Végül megemlítem, hogy a víz igazán jó, s a szivattyús kút mindjárt ott van közvetlenül a ház mellett." „Bérbeadni nem fizetné ki magát, mert így kinn a pusztán csakis úgy nyaralhatnánk, ha gazdaságunk volna. A gyönyörű szőlőt, melynél szebbet még nem láttam, szintén csakis úgy tarthatnánk fönn, ha saját magunk gazdálkodnánk, s volna trágya a szőlő javíttatására. A bérbeadás különben is veszélyes, mert kiéli, elrontja a földet, s hat-nyolc esztendő múlva a földet sem bérbeadni nem lehet, sem saját kezelésre nem alkalmas az elcsigázott, kiszipolyozott föld. Ha megvennénk, házilag kellene gazdálkodnunk. Tettünk különféle számításokat, s mindenik számítás szerint arra az eredményre jutottunk, hogy közepes árakat véve is jól kijöhetnénk s adósságunkat törleszthetnénk. De az a kérdés, találnánk-e oly megbízott emberre, ki a gazdaságot lelkiismeretesen vezetné. Ez a nagy bökkenő, e miatt nem tudok határozni." (1896. szept. 7.) Egy nappal később: „A birtok tiszta jövedelmét mind az adósság törlesztésére fordítanánk, s azonfelül azt is, amit jövedelmünkből meg tudnánk takarítani. Ha szorgalmasak és takarékosak lennénk, azt hiszem, a jó Isten megsegítene bennünket, s 10—15 esztendő múlva talán egész tehermentesen igen szép birtokunk lenne." Nem volt ez mégsem könnyű elhatározás. Hivatali munkája a fővároshoz kötötte a költőt. Az akkori körülmények között szó sem lehetett róla, hogy naponta járjon be Lobról Üllőre, Üllőről Pestre. Bizalmi ember nélkül nem is gondolhatott eredményes gazdálkodásra, de akkor is neki magának kellett vállára vennie a gondok jó részét, s döntenie minden lényeges kérdésben: hol mit vessen, milyen jószágokat tartson, mikor mit vegyen és mit adjon el és így tovább. Szerencsére őt kora ifjúságától fogva érdekelte a gazdálkodás. Sok mindent már odahaza megtanult belőle, de Pesten is gyakran bújta a mezőgazdasági, kertészeti szakkönyveket, s adogatta a levélbeli tanácsokat szüleinek. Néha szinte meglepő részletekre tért ki, s teljes önbizalommal szólt bele dolgaikba. Például már 19 éves jogászként (egy testvérnénjének írt levélben): ,,Az itteni időjárásból következtetem, az otthoni is kellemetlen, s azt hiszem, hogy a nyomtatást nagy mértékben hátráltatja; ez még nem volna oly nagy baj, csak a borongós időket szántásra fordíthatnátok; ha lehetséges, egy alkalmas órát se szalasszatok el, mert minden késedelem e tekintetben a jövő aratás rovására történik." (1872. szept. 2.) Idővel aztán egyre több a jó tanács. íme, egy igen jellemző levélrészlet 1885. márc. 22-éről: ,,.. .kedves apámék legyenek szívesek elvetni az akáczmagot, amit múlt ősszel küldtem, a kenderföldi rétet pedig sűrű vasboronával megtisztíttatni, mert a moha már a múlt évben is csaknem egészen elölte a füvet. Azt hiszem, hogy mindkét dolog még most 452