Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: A szerkesztő Szemere Pál

Mindenekelőtt azonban tisztáznunk kell néhány tényt. Legelőször azt, hogy a „bizarr'

1 ság az Elet és Literatúra, illetve az ezt folytató Muzárion összesen öt kötetéből csak az első kettőre jellemző.

6 Ám ez a megállapítás is csak megszorításokkal igaz, hiszen a második kötet keresztrejtvénye áttekinthetőbb az elsőnél. A Muzárion kötetei, vagyis az Elet és Literatúra 1829-es és 1833-as évfolyamai, ha olykor hibás számozással is, de tartalomjegyzékkel jelentek meg, s tiszteletben tartva a szerzőséggel járó jogokat. Valóban igaz az, hogy Szemere Pál nem nyomtattatott programadó vezércikket folyóiratába, koncepcióját mégsem hiányolhatjuk, minthogy megjelent a lapban, még ha elrejtve is. S programokról még lesz időnk szólni. Ami pedig a legkülönbözőbb témák reflexió nélküli egymás mellé tördelését illeti azt hisszük, hogy jogosult eljárás egy ilyen című folyóiratban, még akkor is, ha a témák között nincs logikai kapcsolat. Ámde, mint látni fogjuk, erről szó sincs. Annyira nincs, hogy a szerkesztő, éppen a logikai kapcsolódások hangsúlyozása érdekében joggal tekintett el címek és aláírások közlésétől, lévén számára az összefüggések és nem a címmel és szerzővel meghatározható különbségek a fontosak. Már most szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy ez a szerkesztés, mai ismereteink szerint joggal nevezhető filmszerűnek, snittekből állónak, ami azonban korántsem a film találmánya, hanem — a szépirodalomban — például Flaubert-é, vagy — eszerint — az esztétikai-kritikai irodalomban Szemere Pálé. Minthogy az Élet és Literatúra tágabb értelemben véve Szemere Pál művének tekinthető, nem jogosulatlan a Szemere-művek karakterét boncolgató JÁNKY Istvánt idéznünk. Szerinte „Szemere Pál típusa az analitikus elmének. Képtelen a szélesebb alapvetést igénylő feladatok megoldására, de ugyanazok a diszpozíciók, melyek a rendszerezés munkájában megakadályozzák, képessé teszik őt arra, hogy annál biztosabb kézzel tudja megrögzíteni a pillanat művészi élményeit. Lelki koncentráltsága csodálatos munkateljesítményekre képesíti, de csak igen szűk témakörön belül. És itt is inkább problámákat keres, mint megoldásokat. Tételes eredményeknek nem tulajdonít jelentőséget: csak nézetei vannak s nem pedig elvei. A felvetett kérdésnek nem dolgozza ki az egész terjedelmét: figyelme mindig a mélység dimenziója felé irányul. Vannak értékes szempontjai is, de ezek nem lerögzített és nem átfogó nézőpontok. Mindez összevéve azt eredményezi, hogy Szemere művei — mint általában minden analitikus elme alkotásai — aforizmákká hullanak szét, számtalan önellentmondást tartalmaznak és szükségképpen befejezetlenek."

7 Kétségtelenül érdekes megközelítés ez, s talán hibátlan is. A későbbiekben mégsem az analitikus, hanem a didaktikus gondolkodású Szemere Pálra figyelünk majd, előrebocsátva azt a megállapítást, hogy minden oktató (és nevelő) műnek is szükségképpen, mert szándékosan, befejezetlennek kell lennie. A későbbi időkből idézettek mellé érdemes néhány szinkrón véleményt is elhelyeznünk. Ezek közül talán a legismertebb FERENCZY Lajosé, aki, mint ez köztudomású, a folyóirat címén akadt fenn. Ugyanakkor ő az, s nem Szalay László, miként FENYŐ István

8 állítja, aki elsőként meg is fejtette a címet, kiegészítvén a következőképpen: „Élet és Literatúra vagy is a' közönséges emberi életre és magyar literatúrára szolgáló mondások', jegyzések', munkák' és észrevételek' gyűjteménye."

9 Ferenczy Lajos további kifogásai nem érintik a szerkesztést, szerkezetet. DÖBRENTEI Gábor is elmerengett néhány mondat erejéig a romantikus ízű folyóiratcímen, de aztán ezt írta: „Maradjon hát czímetek; de munkáitokat osztottátok volna bár bizonyos czikkelyek alá, mellyeknek felírása előre jelentse, hogy miket fog ottan az Olvasó találni. Igaz, hogy rossz kép, mellynek alája kell írni, mit jelent; rossz beszéd 's írás, mellynek csak a' czíme van meg; 's jobb, mellynek velőssége az Olvasóval tétet reá czímet: azonban az írott munkát még sem alkalmaztatnám az avant la lettre módú képekhez. Ennél fogva az I—V Szám alatt lévőket neveztem volna Mindennapi életből merített észrevételeknek, 's a' VI. és VII. Számmal megjegyzettet így: A' gondolkodó s 'főkép írói emberre befolyó környülállások ... A Harmadik Rész' ajtajára megint fel kellett volna írnotok, hogy az mi?

10