Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a Három városban

szoktatja a gépies magolás nélkül, ezért, ha könyv nélkülöznek is, értelmesen felelnek, kissé talán igen is kimért szabatossággal". A többség munkájával megelégedhetett Szász Károly. A központi iskola első leányosztályának tanítójáról — aki Nagykőrösön végzett s 18 éve tanít —, Biró Lajosról azt írta jellemzésképpen, hogy „Ügyes tanító, alaposan magyaráz, lassan de biztosan haladva. A jó vezetés meglátszik a gyermekek feleletein. Különösen jól számolnak." Az elmarasztalás, a bírálat sem volt idegen a püspöktől. A központi iskola V. fiúosztályának tanítójáról, Deli Kálmánról — aki Csurgón végzett, s már 16 éve tanít — írta, hogy a „tanítók egyik legáltalánosabb utálatosabb szokása, hogy a tankönyv használata nélkül kérdezni nem tudnak, magok sem tudják a leczkét (a mit gymnasiumi tanárok közt is találtam) itt is bosszantott". Ugyancsak itt, az összevont V—VI. osztály tanítója, a 24 éve dolgozó nagykőrösi okleveles Tar József részesült elmarasztalásban, akinek „Iskolája leggyöngébb az összes központiak közt (a leányok is bele értve) annyira, hogy ezen való megütközésemnek itt a legnagyobb osztályban kifejezést is kellett adnom. Mentsége, hogy a fiúk java, kik polgári, vagy épen középiskolába lépnek, vagy érettebbek lévén, a nélkül, is VI kat már elvégezték s itt csak a gyengébbje maradott még vissza. Mentségnek valami, de nem igazolása a tanító erélytelenségének vagy épen hanyagságának. A siker minden esetre nagyon csekély." Szász Károly látogatást tett Cegléden az állami polgári iskolákban is, ahol a vallásoktatást vette vizsgálat alá, s annak színvonalával meg volt elégedve. Nagykőrösön az iskolák egyházi kezelésben voltak, s így Szász Károly sorra vizsgálta azokat, és átfogó képet rajzolt a körösi iskolák helyzetéről. Mivel az előző években már látogatást tett a főgimnáziumban, és tanítóképzőben, csupán néhány órát tekintett meg a gimnáziumban, s a preparandiumban pedig csupán orgonamuzsikát hallgatott. Az elemi iskolákat viszont alaposan megvizsgálta, s igen komoly bírálatot mondott róluk. Szász Károly az iskolák, tantermek többségével nem volt megelégedve, mint írja is naplójában: „22 tanteremben összesen 1905 növendék, átlag egyre 86 esik. És ha a praeparandiát gyakorló iskolát, 52 növendékkel levonjuk, 21 tanteremre 1853, egyre átlag 88 növendék, s egy a törvényes maximumot — 80-at — számítva egy-egy osztályra, még két új osztály felállítása sem volna elégséges (13 növendék fenn maradván); de tekintetve véve a termek nagyobb részének legföllebb 60—65 növendék befogadására elégséges voltát osztályonként 65-öt számítva, még 7. vagy 8. új tanterem kellene! s a meglevők közül legalább 6-nak egészen újjal felcserélése volna múlhatatlanul szükséges." Az iskolák, tantermek többsége tehát nem érte el a kívánt színvonalat, csupán néhány nyerte el a vizitáló püspök tetszését. Ezek között volt a gyakorlóiskola, az 1857-ben Erzsébet királyné tiszteletére alapított leányiskola (a mai Kinizsi utcában), s a Szalay-Faragónéféle iskola. Ez utóbbi „kétrendű, emelkedett nemes gondolkodású kegyes és vallásosbugzó özvegy asszony alapítványa, melynek még nagyobb erkölcsi becset ad, hogy nem végrendeleti hagyományban, hanem életében tette! A Kecskeméti nagy utczán, szép nyílt helyen, három tanteremmel, szép magas, tágas, világos, egészséges helyiségek jól felszerelve. Teljes leányiskola", amely 1880-tól működött.

40 Az iskolák, tantermek többsége igen rossz állapotban volt. A főgimnázium épületében fiúosztályok működtek. Az I. osztály a „gymnasium épületéhez támasztott fáskamrafészerből átalakított, napot, levegőt, nem kapó, setét, alacsony, dohos szagú helyiség, melyet a rendőrségnek nem lett volna szabad megengedni, nem lenne szabad megtűrni egy napig! 92. gyermek van e borzasztó helyiségbe zsúfolva!... Siettünk is a jobb levegőre, a világosságra! — írja Szász Károly. А П. osztály ugyan világos, magas és tiszta tanteremben volt elhelyezve, de a 92 tanuló számára szűknek bizonyult. A többi tantermek is „mivel túl tömörödtek, némelyekben az ajtót alig lehet kinyitni, előbb be kell csukni, maguk után — hogy a fal — s a padok között maradó keskeny közön tovább lépni lehessen..." A Ш—

VI. osztályokban 90 fölötti diáklétszámot regisztrált a püspök. A

IX. kerületi Gátoldali iskolában négy osztály, összesen 94 növendékkel zsúfolódott „egy juhhodályhoz hasonló rengeteg hosszú, sötét, bűzös teremben, vagy inkább üregben!" 411 -•