Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a Három városban

A tanítók munkáját igen kritikusan bírálta, hiszen tanítóképző működött Nagykőrösön, ahonnan számosan s rendszeresen kerültek közeli-távoli helységek iskoláiba. A gyakorlóiskola tanítójának munkája nyerte meg legjobban Szász Károly tetszését. Hajdú László már 31 éve tanított, aki „Magyarország elemi tanítói egyik legértelmesebb, legképzettebb, leg— eszesebbike. A gyakorlóiskola a czélnak a szabályoknak teljesen megfelelően van berendezve, mintául szolgálandó, az egy teremben teljes hatosztályú elemi iskolával egy Tanítóval való vezetésre; mintául arra, hogy lehet és kell a tanítványok egy részével közvetlen foglalkozni a tanítónak, más részét foglalkoztatni magában, vagy egy nagyobb gyermek által s itt azt a praeparandia növendékei teszik. S ez itt oly szabatosan, tökélylyel van berendezve, a Praeparandia III. és IV. évesei oly ügyesen segítenek, — a II. évesek oly figyelemmel nézik és hallgatják: hogy nem győzzük csodálni — azt, hogy künn, mint tanítók, a magok vezetésére bízott elemi iskolában nem látszik meg rajtok hogy ilyesmit valaha is láttak volna! Bizony, Nagy Körösi — s úgy hiszem többi — praeparandiumokból az élet munkaterére kilépett s működő tanítóknak többsége úgy tanít, mintha soha módszert nem tanult, nem látott volna, mintha a múlt század lelketlen gépiessége, magoltatás, szajkó-mód, érthetetlen hadarás, ne lett volna ma is az elemi oktatás jelszava!" A tanítók többségénél kifogásolta a gépiességet, magoltatást, de jók is akadtak szép számmal. Köztük említhető meg az I. Kerületi kétosztályos 96 fős fiúiskola tanítója, Máté József, aki itt helyben szerzett oklevelet, s már 24 éve tanít: ,,Jó módszerével folytonos gondosságával, a gyermekekkel való gondoskodásával megmutatja, hogy ennyi gyermekkel is lehet szép eredményt, nagy haladást mutatni fel. Az olvasásban a hatvanhat első osztályos bámulatos haladást tanúsít; a második osztályosok értelmesen felelnek, jól számolnak. Bizony — nem pontosan vitt statisztika, nem a szakszerű felügyelet, nem a szabályos kisebb létszám, nem a kifogástalan helyiségek — a tanító teszi az iskolát! О nyomja bélyegét osztályára! Iskoláink átlagos ki nem elégíthető voltának okát tanítóinkban kell keresnünk; s a tanítói hivatás felséges s a tanítói állás tiszteletre méltó volta iránti tiszteletünket a tanítók többségének egyéni megítélése rendkívül alább szállítja! Annál nagyobb tisztelet, a fájdalom csak kivételül álló, igazán jeleseknek, igazán buzgók- és lelkiismereteseknek!" — vonta le következtetéseit Szász Károly. A tanítók között többről lesújtó véleményt fogalmazott meg a püspök. A már említett, mostoha viszonyok között lévő központi iskola I. fiúosztályának tanítója Szabó Balázs volt, „kinek kedvetlen, gondnélküli munkája, a mint a gyalogbodza, fanyar gyümölcsétkelletlenül hozza — A gyermekek közül kevesen, azok is gyengén olvasnak; alig valamit számolnak. Mondhatom, hogy ennél rosszabb iskolát keveset találtam »a legsetétebb Baranyában vagy Somogyban«". — szólt a minősítés. Az Irházi-féle alapítványi iskola két osztályának 58 fiútanulóját Mohácsi Pál okleveles segédtanító tanította, s hogy a diákság „Mit tanul, hogy tanul, ne kérdezzétek. Ezt a dadogást, motyogást, selypítést, — sok rossz iskolát láttam — még sehol se láttam, se hallottam!" — jegyezte föl Szász Károly. Az iskolák végiglátogatása után, Szász Károly püspök a református egyháztanácsot összehívatta, s észrevételeit, javaslatait eléjök tárta. Megköszönte az iskolák feletti gondoskodást, s leszögezte, hogy húsz esztendő alatt jelentős fejlődés mutatkozott, ám az iskolák helyzete, mint személyi és tárgyi feltételeit illetően, még nem kielégítő. Ennek anyagi okaira is rámutatott: „Kimutatván, hogy a város tetemes áldozataival anyagi segélyével egyáltalán nem áll arányában az amit maga az egyház tesz, egyháza s iskolái fentartása s felvirágoztatása körül. Midőn az egyház tagjainak összes állami adója 200000 Ft — ami nagy vagyonosságra mutat — az összes egyházi adó ennek csak 2 % arányban van 4000 ftal kivetve s ennek is tetemes több évről már 6—8000 ftra felszaporodott hátraléka van künn. E hátralékokkal egyszersmindenkorra le kell számolni; a behajtattókat szigorúan behajtani, a be nem hajthatókat törölni; jövőre pedig a 2% helyett 4% egyházi adót vetni ke, a mi más gyülekezet terhéhez képest így is nagyon kevés és könnyen viselhető, csak az egyház és iskola iránt igazi buzgóság, igaz érdeklődés leszen" — írja Szász Károly. A püspök nemcsak a 412