Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a Három városban

tén lelkes tömeg várta, s köszöntötték őt virágesővel. A fogadók között volt Laukó Károly evangélikus lelkész is, akit már körösi tanársága idején is ismerhetett, hiszen lelkes Aranytanítvány volt, egyike azoknak, akik Arany János szellemi örökségének ápolását felvállalták.

36 A tiszteletére rendezett fogadást a főiskola nagytermében rendezték meg, ahol 15 küldöttség — köztük a városi hatóság, Laukó Károly, a piarista rend, ügyvédi kamara, királyi törvényszék stb. — köszöntötte. Csupán a római katolikus plébánia nem volt itt jelen. Szász Károlynak feltűnt, hogy a templomhoz való vonuláskor a plébániatemplomok harangjai némán maradtak, holott a bevett szokás szerint, a felekezeti harangok üdvözlik a katolikus püspököt is. Ezt a váci püspök megtiltotta, s az apátplébános, Bogyó Pál főtisztelendő sem jelenhetett meg a hivatalos fogadáson, csupán magánjellegű látogatást tett nála a szállásán, még a hivatalos fogadást megelőzően. Erről a tilalomról nem véve tudomást, „udvarias köszönettel fogadtam a szíves látogatást s biztosítottam az apátplébános urat, hogy a két felekezet közötti békés egyetértést barátságot és testvériséget, hazánkban — s különösen Kecskeméten, oly becsben s oly szilárdnak is tartva, hogy azt, bármi történjen is, a magam az enyéim részéről megzavartatni, nem engedem" — jegyezte meg Szász Károly. A hangulat, a fogadtatás rendkívül barátságos, vendégszerető volt Kecskeméten mindvégig, amelyet kellően megkoronázott a búcsúebéd, elutazását megelőzően, ahol már jelen lehetett az apátplébános is, aki méltatta pohárköszöntőjében a két egyház közötti évszázados jó kapcsolatokat. A püspöki látogatás legfőbb célja volt felmérni az iskolák helyzetét s az oktatás színvonalát. Szász Károly Cegléden elismeréssel szólt az egyház kezelésében lévő elemi iskolákról, mint írja: ,,A czeglédi elemi iskolák általában véve, a városi mértékkel mérve is kielégítőknek mondhatók, mindenesetre a jobbak közé tartoznak. S ha még meggondoljuk, hogy a század közepén, az akkor т.е. 13000 lelket számláló ref. gyülekezet összes tankötelesei 6 szűk tanteremben, ugyanannyi tanítótól nyertek oktatást s még ezelőtt 30 évvel (1861) csak 8 volt a tanítók és tantermek száma, ma 20 — elég tágas s jól berendezett tanteremben ugyanennyi tanító (közte 4 nő) működik átlag jó (külső és belső) képesítéssel: a haladás feltűnő, s az egyház áldozatkészsége s tett áldozatai valóban nagy elismerést érdemelnek." Cegléden öt református egyházi iskola működött 1891-ben. A templom melletti központi iskolában 38 7—7 fiú- és leányosztály nyert elhelyezést tantermekben, amelyekben összesen 555 fiú és 577 leány tanult, 672,5 m

2 területen, amelyet megfelelőnek talált a vizitáló püspök. A

IV., IX—X., Újvárosi (VU.) kerületi iskolákban vegyes osztályok működtek, ahol összesen 448 diák tanult, összesen 228,5 m

2 területű tanteremben. Az átlag igen jónak mutatkozott, bár egyes tantermek kevésnek bizonyultak a sok gyermek befogadására. A református gimnázium ügye halódott, s 1869-ben az egyház meg is szüntette. A próbálkozások újjáélesztése sikertelenek voltak, mivel a körösi és kecskeméti középiskolák betöltötték annak funkcióját is. Az egyház nem bírta viselni a terhet, ezért állami segéllyel próbálkoztak. Az állami gimnázium megvalósításához, mely 1902—1903-ban fel is épült Pártos Gyula tervei alapján, Dobos János ceglédi mérnök 100000 Ft-os adománnyal járult hozzá.

39 A tanítás színvonala viszonylag jó volt, dicsérőleg szólt a pedagógus püspök a tanítók munkájáról, de nem fukarkodott a bíráló szavakkal sem. A tanítók többsége a körösi tanítóképzőben szerezte oklevelét, ketten pedig Csurgón, egy-egy tanító pedig Debrecenben, a budai állami képezdében, Nagyváradon az Orsolya-szüzek tanítóképzőjében, valamint Kiskunfélegyházán. Akadt olyan idős tanító, aki még a tanítói képesítés előtt állt munkába, mint például Nyújtó Pál, aki „már 40 év óta tanít, oklevelek ideje előtt alkalmaztatván, mint elismert jeles tanító, egyházmegyeileg képesített" — szólt róla Szász Károly, s elismerőenjellemezte pedagógiai munkásságát: a „kiszabott tantárgyakat nagy pontossággal, szabatosan, értelmesen tanítja s a gyermekeket is értelmességre, az előadásban szabatosságra 410