Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a Három városban

A 48-as Népkör termében a helyi előkelőségek még bankettet is rendeztek érkezése napján, amelyen a püspök igen jól érezte magát. A meleg, lelkes fogadtatás természetes volt abban a városban, ahol a reformátusságot igen nagy sérelem érte az ellenreformáció, a rekatolizáció idején. Miként az impozáns templom, úgy az egyházközség öntudata, ünneplése is a ceglédi református egyház megújult erejét, tekintélyét juttatta kifejezésre. Az egész városközönség osztatlan lelkesedéssel fogadta a püspököt, s bizonyságot tettek arról, hogy a római katolikus egyház is nagy tiszteletben tartja a másik vallás rangos elöljáróját, mint az megnyilatkozott Makári István apátplébános üdvözlő látogatásában, s a díszebédek szónoklataiban egyaránt. Ceglédről április 26-án a késő délutáni órákban utazott Szász Károly tovább, Nagykőrösre. Személyére igen nagy hatással voltak a korábbi élmények. Szeretett hitvese a református Öregtemetőben pihent, s saját egykori kényszerű távozása, a tanügyi hatóság vizsgálata folytán, keserű emlékeket idézett fel benne. Talán ennél fontosabb volt az a tény, hogy a körösi egyház első lelkésze, a nagyszerű egyházi férfiú, Filó Lajos, egykori riválisa, aki majdhogynem megszerezte ellenében a kerületi püspöki méltóságot. A fogadtatás ezért is igen kötelességszerűvé, hivatalos jellegűvé vált, amelyhez párosult még a konzervatív egyháztanács s a méltóságok kimért hűvössége. Ellentétben Cegléddel, Szász Károlyt Nagykőrösön udvarias, ám rendkívül puritán módon fogadták: „Egy egészen és puritán fogadtatás, a milyent mindég kívántam. Sem fény, sem zaj és sem tömeg sem lelkesedés: se hosszú kocsisor sem, még a szokásos harangozás sem. Semmi okom föltenni, hogy az őszinte szívesség hiánya tette volna ilyenné, mert az elég kifejezést nyert az üdvözlő beszédekben... a városi hatóság s az egyházi képviselet szépszámos küldöttségének élén, tiszteletet és szeretetet s örömöt tolmácsoló szavakkal fogadtak ... a kocsikra ültünk s én Nt. Kováts Lelkész úrral mentem a csendes és néptelen hosszú nagyuttzán végig s igazán csak akkor vettem észre hogy a harang sem szól, mikor kollégám erre figyelmeztetett, hogy e »puritán« némaságot indokolja és igazolja..." Másnap reggel a zsúfolt templomban istentiszteleten vett részt Szász Károly, s véleménye a templomról ugyancsak a kimért tartózkodást, hivatalos zártságot erősítette meg: „Sose szerettem jól magamat a Körösi templomban. A mily hívogató, kecses, barátságos a temetője, oly rideg, kedvetlen, barátságtalan a temploma, belseje irdatlan oszlopokkal, alacsony boltozatokkal, homályos ablakokkal... Nem tudom népe rideg szellemét fejezi-e ki, vagy a templom hatott a szellem ilyetén fejlődésére?". A díszebéd hangulatáról is hasonlóképpen nyilatkozik, amelyben „Pontosan kiosztott felköszöntők (úgy nevezett hivatalos tosztok) élénkítették a jól mulató társaságot" — írja. A parochián való elhelyezése kifejezetten sértette Szász Károlyt. Jóllehet, már Cegléden is kísértette a rekedtség — mint mikor a szívélyes üdvözlésekre „Rekedt és a felindulástól recsegő hangommal csak röviden és gyöngén, — csak a legközelebb állóktól hallható hangon válaszolhattam" —, de itt erőt vett rajta a megfázás következtében, mit annak is köszönhetett, hogy a „nedves szoba, melyben előző éjjel is aludtam (a padlója mind egy nyirkos, néha tófenék-ázottságú! — ez Filó régi dolgozó szobája — s mivel egészen elkülönítve van a folyosó végén, ezért használják vendégszobának s ezért tartotta legalkalmasabbnak az én elszállásolásomra is) — bizonyosan sokat tett berekedtségem előidézésére, s a második éjszaka be is fejezte úgy, hogy alig tudtam hallható hangot adni. Megijedve, hogy így körutamat sem folytathatom: orvoshoz kelle folyamodnom. Tannin belehelést rendelt, s az két nap alatt ismételten használva, helyre is állított..." A körösi hivatalos, puritán fogadtatás igen szembetűnő volt a vizitáló püspöknek, nemcsak Cegléddel összehasonlítva, de Kecskeméttel is. Itt, Ceglédhez hasonló ünnepeltetésben volt része Szász Károlynak: „Már a vasúti pályaudvarban nem kiszabott számú »városi« — meg »egyházi« küldöttség csak hanem ezekkel együtt a város kétharmad részben katolikus népességből, valláskülönbség nélkül vegyesen férfiak nők urak és közrend nagysokasága várt s kitörő harsány éljenzéssel fogadta a berobogó vonatot." A szívélyes üdvözletek után, nagy tömeg, hosszú kocsisor kíséretében hajtott a református templomhoz, ahol szin409