Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a Három városban

A 48-as Népkör termében a helyi előkelőségek még bankettet is rendeztek érkezése napján, amelyen a püspök igen jól érezte magát. A meleg, lelkes fogadtatás természetes volt abban a városban, ahol a reformátusságot igen nagy sérelem érte az ellenreformáció, a rekatolizáció idején. Miként az impozáns templom, úgy az egyházközség öntudata, ünneplése is a ceglédi református egyház meg­újult erejét, tekintélyét juttatta kifejezésre. Az egész városközönség osztatlan lelkesedéssel fogadta a püspököt, s bizonyságot tettek arról, hogy a római katolikus egyház is nagy tiszte­letben tartja a másik vallás rangos elöljáróját, mint az megnyilatkozott Makári István apát­plébános üdvözlő látogatásában, s a díszebédek szónoklataiban egyaránt. Ceglédről április 26-án a késő délutáni órákban utazott Szász Károly tovább, Nagykő­rösre. Személyére igen nagy hatással voltak a korábbi élmények. Szeretett hitvese a refor­mátus Öregtemetőben pihent, s saját egykori kényszerű távozása, a tanügyi hatóság vizsgá­lata folytán, keserű emlékeket idézett fel benne. Talán ennél fontosabb volt az a tény, hogy a körösi egyház első lelkésze, a nagyszerű egyházi férfiú, Filó Lajos, egykori riválisa, aki majdhogynem megszerezte ellenében a kerületi püspöki méltóságot. A fogadtatás ezért is igen kötelességszerűvé, hivatalos jellegűvé vált, amelyhez párosult még a konzervatív egy­háztanács s a méltóságok kimért hűvössége. Ellentétben Cegléddel, Szász Károlyt Nagykő­rösön udvarias, ám rendkívül puritán módon fogadták: „Egy egészen és puritán fogadtatás, a milyent mindég kívántam. Sem fény, sem zaj és sem tömeg sem lelkesedés: se hosszú kocsisor sem, még a szokásos harangozás sem. Semmi okom föltenni, hogy az őszinte szí­vesség hiánya tette volna ilyenné, mert az elég kifejezést nyert az üdvözlő beszédekben... a városi hatóság s az egyházi képviselet szépszámos küldöttségének élén, tiszteletet és sze­retetet s örömöt tolmácsoló szavakkal fogadtak ... a kocsikra ültünk s én Nt. Kováts Lel­kész úrral mentem a csendes és néptelen hosszú nagyuttzán végig s igazán csak akkor vet­tem észre hogy a harang sem szól, mikor kollégám erre figyelmeztetett, hogy e »puritán« némaságot indokolja és igazolja..." Másnap reggel a zsúfolt templomban istentiszteleten vett részt Szász Károly, s véleménye a templomról ugyancsak a kimért tartózkodást, hivata­los zártságot erősítette meg: „Sose szerettem jól magamat a Körösi templomban. A mily hívogató, kecses, barátságos a temetője, oly rideg, kedvetlen, barátságtalan a temploma, belseje irdatlan oszlopokkal, alacsony boltozatokkal, homályos ablakokkal... Nem tudom népe rideg szellemét fejezi-e ki, vagy a templom hatott a szellem ilyetén fejlődésére?". A díszebéd hangulatáról is hasonlóképpen nyilatkozik, amelyben „Pontosan kiosztott felkö­szöntők (úgy nevezett hivatalos tosztok) élénkítették a jól mulató társaságot" — írja. A pa­rochián való elhelyezése kifejezetten sértette Szász Károlyt. Jóllehet, már Cegléden is kí­sértette a rekedtség — mint mikor a szívélyes üdvözlésekre „Rekedt és a felindulástól recsegő hangommal csak röviden és gyöngén, — csak a legközelebb állóktól hallható han­gon válaszolhattam" —, de itt erőt vett rajta a megfázás következtében, mit annak is köszön­hetett, hogy a „nedves szoba, melyben előző éjjel is aludtam (a padlója mind egy nyirkos, néha tófenék-ázottságú! — ez Filó régi dolgozó szobája — s mivel egészen elkülönítve van a folyosó végén, ezért használják vendégszobának s ezért tartotta legalkalmasabbnak az én elszállásolásomra is) — bizonyosan sokat tett berekedtségem előidézésére, s a második éj­szaka be is fejezte úgy, hogy alig tudtam hallható hangot adni. Megijedve, hogy így köruta­mat sem folytathatom: orvoshoz kelle folyamodnom. Tannin belehelést rendelt, s az két nap alatt ismételten használva, helyre is állított..." A körösi hivatalos, puritán fogadtatás igen szembetűnő volt a vizitáló püspöknek, nem­csak Cegléddel összehasonlítva, de Kecskeméttel is. Itt, Ceglédhez hasonló ünnepeltetés­ben volt része Szász Károlynak: „Már a vasúti pályaudvarban nem kiszabott számú »városi« — meg »egyházi« küldöttség csak hanem ezekkel együtt a város kétharmad részben katoli­kus népességből, valláskülönbség nélkül vegyesen férfiak nők urak és közrend nagysokasá­ga várt s kitörő harsány éljenzéssel fogadta a berobogó vonatot." A szívélyes üdvözletek után, nagy tömeg, hosszú kocsisor kíséretében hajtott a református templomhoz, ahol szin­409

Next

/
Thumbnails
Contents