Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a Három városban

nem készítettem. Vegye azért, óhajtom és esedezem, azon költeményeket a cs. k. magas kormány egy alig 20 éves ifjú meggondolatlan lépéseinek, melyeket a nagy idők árjától önkénytelenül besodortatva lett. Forradalom utáni irodalmi működésemre bátran hivatkozhatom, mint olyanra, melyből kitűnik, hogy a forradalom és nyugtalan elműség eszméi lendületemre és jellememre semmi maradandóbb benyomást nem tettek. Jelesen miolta a Nagykőrösi Gymnasiumnál tanári állásban lenni szerencsém van, időm és erőm legnagyobb részét tudományos készülésre és munkásságra szentelem. Jánosi Ferencz és Mentovich Ferencz társaimmal együtt, Geibel Ármin könyvárusnál, vállalatát, a Természet könyvét fordítottuk, melyben én a Természettan egy részét Csillagászatot, Növénytant és az Állattan egy részét dolgoztam át. A Jánosi Ferencz által kiadott Népiskolák könyvtárában egy rövid földrajzi előkészítést dolgoztam. Jelenleg pedig éppen szaktudományomra az Algebrára készített kézi könyvet szándékozom még a jelen iskolai év folytán a Magas Kormány kegyes jóváhagyása elébe alázatosan fölterjeszteni. Ezen tudományos munkálatok is eléggé bizonyítják, hogy forradalom oltai működésemben nem a felforgatási eszmék, hanem inkább a kötelességszerű tevékenység vezetett. Hogy pedig általában azon idő olta mindenben a fennálló törvényes rendnek magamat tettleg alá rendelve, elöljáróim iránt hódolattal, a közállomány és annak feje, Felséges Fejedelmem iránt tartozó hűséggel viseltettem, arról mindazok, kik engem ezen időben ismertek és életemet figyelemmel kísérték bizonyságot tehetnek.. ? Talán nem véletlen az, hogy Szász Károly inkább természettudományos énjét, mint irodalmi lelkületét hangsúlyozta a császári hatóság előtt, mint amely kevésbé lehetett reá nézve kompromittáló dolog. Ezért is vált meg könnyű szívvel a magyar irodalmi katedrától, s adta át azt Arany Jánosnak. Szász Károly személye különösen irritálta a hatóságokat, miként Mentovich Ferencé és Jánosi Ferencé is. Arany János Lévay Józsefnek 1853. június 10-én írott levelében említést tesz róluk: „A lét nem lét kérdése, épen most lebeg felettünk, mint damoclesi kard. Mikulás őnagysága kedden érkezett hozzánk, megnézte iskolánkat... Állandó igazgatót (Director) választottak (Wargát), életírásunkat kipótoltatták, az iskola helyiségének alaprajzát vették, a tanítandó kézikönyvekről jegyzéket kértek (volt eszük a kormány által már jóváhagyottakat terjeszteni fel, a hol ilyesmi létezik,) stb. Nagyon ígéri őnagysága a nyilvánosságot, a mi azonban, mint a körülmények mutatkoznak, közülünk egy párnak feláldozásával fog megkaphandó (Kerbeni szava) lenni. S valóban ki van mondva, hogy compromittalt egyén más hivatalnok lehet, még zsandár és titkos rendőrségi ügyvivő is, de az ifjúság nevelését rábízni épen nem lehet. Sic. sic barátom! Azonban sajnos látni, mikép hagy az itteni egyháztanács magokra és sorsukra oly embereket, kiket előbb bálványozott.. ."

28 A nemkívánatos tanárok között volt tehát Szász Károly, akit az egyháztanács nem tudott, vagy nem is kívánt oltalmába venni, fontosabb volt számánál a magasabb cél, a nyilvánossági jog megszerzése, s a kompromittált személyek eltávolítása annak előmozdítása érdekében. E tény magyarázza eljövetelét Nagykőrösről, s tüskét hagyott benne az egyháztanács viselkedése, amelyet a későbbiek során sem tudott elfelejteni. Szász Károly tehát 1853 őszén már nem a körösi főgimnázium, hanem a kecskeméti iskola tanára. Oda kényszerült átmenni, holott a kecskeméti főgimnázium sorsa igen bizonytalan volt. Erről maga Szász Károly is meggyőződhetett, hiszen 1851-ben, Aranynak írott levelében a körösi iskola biztos jövőjét ecsetelte a koszorús költőnek: „Kecskemétre is meg van híva kegyed. Sajnálnám ha csak önzésnek vélné szavaimat, midőn azt írom, hogy Kecskemétről bármely ígéretekkel se engedje megcsalatni magát. Kőrösön az iskola ügye teljes, biztos lábon áll, Kecskeméten ellenben nagyon is bizonytalan, s aligha ott algymnasiumnál és egy preparabdinál egyéb létesül."

29 Két esztendő múltán viszont Szász Károly kénytelen volt a kecskeméti iskolában tanítani matézist. Arany János Tompa Mihálynak 1853. szeptember 29-én küldött levelében a kényszerű távozás okaira mutat rá: „Szász nem azért Kecskeméti tanár mintha ott jobb volna. A gymnasium ottan nehezen fog megélni, mert aszkórban szenved 407