Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Bárdos József: Arany és Madách
Ez a világ mintegy a Paradicsom kegyetlen paródiája is, ugyanaz az elv: a vegetáló, érzéki vágyai kielégítésével elfoglalt, arra szűkült lét képe. Ádám lényegében önnön paradicsomi létformájával szembesül, csakhogy ezt most már a megszerzett tudás szintjéről nézi. Éppúgy lenézi az eszkimót, mint annak idején őt lenézte Lucifer. 38 Lucifer sugallata szerint ez vár Ádámra, hiszen a tiszta szellemi létet nem tudta elérni, és soha nem is érheti el. Ádám kétségbeesése teljesen érthető, hiszen nyilvánvaló, hogy a régi harmónia már soha nem térhet vissza. 39 Ádámban most tudatosul végképp, mit nyert s mit vesztett öntudatlan lázadásával. Utolsó próbálkozása — a tizenötödik színbéli öngyilkossági kísérlet, amellyel el akarja törölni bűnét — megbukik az Éva képviselte anyagiságon ugyanúgy, ahogyan a harmadik szín óta Ádám minden kísérlete elbukott ugyanezen az anyagiságon. Á harmadik színtől kezdve Ádám végig ellentétben állt a Föld szelleme képviselte anyagisággal és mindazzal, ami az anyagi létezés szintjén volt: a történelmi színek Tömegével és persze Évával is. Ádám itt, a tizenötödik szín elején végképp elbukik, bukásából az Úr emeli föl. A zárószózatból egyértelműen kiderül Lucifer rész volta, lázadásának eleve kudarcra ítéltsége, de kiderül az is, hogy minden, az Úr — ember által föl nem fogható — szándéka szerint történt. Mert csak most, miután Ádám a tiszta anyagiság szintjéről felemelkedett a kettős — szellemi és anyagi létezés közötti — szintre, jött létre az a mozgó, keletkező — leomló egyensúly, amely az Úr terve szerint az ember földi létezésének lényege. Előállt tehát az a rendszer, amelyben Ádám a szellemi és anyagi lét között helyezkedik el. Vonzza Éva, aki a maga anyagi-érzéki létezésével Ádámot a föld közelében tartja. De ugyanilyen erővel kötődik Ádám Luciferhez is, aki tiszta szellemi voltánál fogva Ádámot a szellemlét felé emeli. Azaz állandó ellentét marad fenn Lucifer és Éva között, ellentétük, harcuk színtere Ádámban, Ádám kettős bensőjében van. így ez az eltéphetetlen hármas, Ádám, Lucifer és Éva hármasa belső ellentmondásaival együtt mégis az Úrban megtestesülő égi teljesség, tökéletesség, szellem és anyag, tudás, erő, gyönyör egységének földi megismétlődése lehet. Továbbra is fennmarad Lucifer szellemi és a Föld szelleme anyagi princípiuma közötti ellentét is. Ez a kiegyenlítő, dinamikus rendszer adja meg az ember helyét, mutatja meg dolgát a világban. A konfliktusrendszer ilyen megközelítése más megvilágításba helyezi a Tragédia megoldásának problámáját is. Ha megnézzük a szakirodalmat, mit is tartanak az elemzők a mű megoldásáról, bizony meglehetősen ellentmondásos kép bontakozik ki ismét előttünk. Bár ebben a sokféleségben van azért valami közös: nem tudnak mit kezdeni a Tragédia 15. színével, különösen annak második felével, úgy vélik, a felvetett konfliktusok megoldatlanok, a feltett kérdések megválaszolatlanul maradnak. 40 Úgy tűnik, mindenekelőtt tisztázásra vár, mit is várunk, mit is várhatunk el a Tragédia megoldásától. Valóban: mi egy tragédia megoldása? Közismert: a bonyodalom, a létrejött feszültségek, feloldása, a megjelent ellentétek, ellentmondások megszüntetve megőrzése. Mi Az ember tragédiája bonyodalma? Láttuk: Lucifer, illetve Ádám lázadása az Úr (és az Úrban megtestesülő teljesség) ellen. E lázadás tartalma, hogy Ádám — Lucifert követve — a szellemiség, a tudás részprincípiumára támaszkodva — értelmes célt keres az életben. Madách egyáltalán nem ösztönös drámaíró (tudatosságát, úgy hisszük, a kulcsszórendszer is bizonyítja). Külön tanulmányban foglalkozott drámaelméleti kérdésekkel is. Érdemes megnézni, mit is vall a tragédia konfliktusáról és megoldásáról ő maga: „Szabályul állíthatjuk föl, hogy ily eszmét vegyen föl mindenkor a költő... S ez képezi a színmű erköl372
