Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Bárdos József: Arany és Madách
zéséhez csatolja. Évával való szoros összetartozását már Sótér István feltárta. 23 Éva nyilvánvalóan ennek az anyagi szintnek emberi alakban való megjelenése. Ez rejlik rokonságuk, összetartozásuk mélyén. 6. Végére hagytuk, mert a legtisztázatlanabb a Tömeg szerepe a Tragédiában. így van ez annak ellenére, hogy a nagy egyéniség és a tömeg viszonya, ellentmondása nagy helyet foglal el már a korai Tragédia-értelmezésekben is. Általában azt fogalmazták meg, hogy Ádám nagy eszméi a tömeg ellenállásán buknak el, illetve tömeg közé kerülve torzulnak el. Ebből aztán ki-ki a maga világnézete szerinti következtetéseket von le. Lukács György az, aki a legegyértelműbben megfogalmazza, hogy ebben Madách antidemokratizmusa nyilvánul meg. Idézzük: „A forradalom után, a forradalmi tapasztalatok következtében a liberális nemesség nem demokratikus álláspontja demokrácia-ellenességgé változott... Ez az antidemokratikus világlátás alapozza meg Az ember tragédiáját is (és végső oka pesszimista perspektívátlanságának)." 24 Igen furcsa Sótér István ezzel vitatkozó álláspontja, 25 ő a Tragédia, Lukács György állította antidemokratizmusát Mózes állítólagos demokratizmusával igyekszik mentegetni. Nos mindenekelőtt szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a Tömeg egységes szereplőnek tekinthető a Tragédiában. Olyannak, akinek jelleme, cselekedetei jól leírhatók. A műben a „tömeg" vagy a ,,nép" szóval nevezik meg. Vizsgálni csak a mű egésze felől érdemes, azaz ugyanúgy, ahogy a többi szereplővel tettük. Feltűnően hangsúlyos, hogy a Tömeg öntudat nélküli létező. Ez így vagy úgy, de minden esetben megfogalmazódik. Ez a tudat- (öntudat) nélküliség a Tömeget az anyagi létezés szintjére helyezi, 26 tehát Évával és a Föld szellemével rokonítja. Alátámasztja e nézetünket az a tény is, hogy a Tömeg — akárcsak Éva — mindig érzelmi alapon ítél. Kulcsszavai is erre utalnak: sejt, érez, szégyenei. íme néhány jellemző példa: Ádám: Csak a tömeg ne sejtse kínomat — Ha sajnálna, nem imádna többé (4. sz. 593—594.) Ádám: Ah, épp azért minden haszontalan, Önszégyenét meg nem bocsátja a nép. (5. sz. 1046-1047.) Néptömeg: Hát a gyanúsak? — Hisz aki gyanús, Már bűnös is, megbélyegezte a Népérzület, ez a nem tévedő jós. (9. sz. 2206—2208.) Ádám és a Tömeg viszonya legvilágosabban az egyiptomi színben, Lucifer és Ádám gyakran idézett beszélgetésében fogalmazódik meg. És bár ezt már többen próbálták értelmezni, mégis érdemesnek tartjuk vizsgálatát: Lucifer: Ah, fáraó, rajongsz; hisz a tömeg A végzet arra ítélt állata, Mely minden rendnek malmán húzni fog, Mert arra van teremtve. Már ma mentsd fel: Amit te eldobsz, ő meg nem nyeri, És új urat keres hónap magának. Vagy azt hiszed, hogy ülhetnél nyakán, Ha a gazdának szükségét nem érzi? Ha kebelében öntudat lakik? 365
