Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bárdos József: Arany és Madách

Az Ur: Karod erős — szíved emelkedett: Végetlen a tér, mely munkára hív, (15. sz. 4095-4096.) De ebbe a kulcsszórendszerbe illeszkedik a Tragédia — méltán oly híres — zárómondata is (ezzel újra bizonyságot adva arról, hogy a zárás optimista nyitottsága mennyire szervesen következik a műegészből): Az Úr: Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál! (15. sz. 4140.) Fontos kérdés, ezért vissza kell rá térnünk, hogy Ádám szellemlény-e vagy anyagi. Láttuk, Sőtér István a tiszta szellem megjelenésének tartja. Nos a műből ennek ellenkezője derül ki. Egyértelműen anyagi lény, akit anyagi volta köt a Földhöz, de a Tömeghez és Évához is. Ez többször kifejezetten meg is fogalmazódik a Tragédiában, ezért most itt legyen elég egyetlen szövegrész a tizenharmadik színből: A Föld szelleme: Hiú ember! Próbáld, s szörnyet bukol. Előbb való-e rózsánál az illat, Alak a testnél, napnál a sugara? Oh, hogyha látnád árva lelkedet A végtelen űrben keringeni Amint értelmet és kifejezést Keres hiába, idegen világban, S nem érez többé semmit és nem ért, Megborzadnál. Mert minden felfogás És minden érzés, mely benned feszül, csak Kisugárzása e csoport anyagnak, Mit földednek hívsz, s mely, ha más leendne Nem létezhetnénk többé, véled együtt. — (13. sz. 3666—3678.) 5. A Föld szellemének szerepe világos, érthető. A Föld, az anyagi világ mitologikus megjelenése 6. Alakja a Tragédia egészében egyértelmű. Egyetértünk Sőtér Istvánnal abban,

22 hogy alakja — bár színpadon nehezen megjeleníthető módon — végig fontos az események alakulása, a konfliktusok kimenetele szempontjából. Megjelenik a harmadik és a tizenharmadikban eredeti formájában. Ám a közbenső színekben is jelen van, megtalálhatja az ember úgy, amint azt a harmadik színben ígérte: A Föld szellemének szava: Elrészletezve vízben, fellegekben, Ligetben, mindenütt, hová benéz Erős vágyakkal és emelt kebellel (3. sz. 483-485.) így szerepel az athéni színben (khariszok, nemtők, Erósz), Bizáncban („mosolyogni látom nemtők ezreit" — mondja Éva, később boszorkányok), de jelen van pl. a Falanszterjelenetben is. A legtöbbször Éva alakjához társul, Éva funkcióját veszi át a tizenharmadik színben, amikor az Űrben Ádám egy pillanatra elszakadt Évától. Tudjuk róla, hogy saját körében „végtelen, erős", б az, aki Ádámot és Évát a földi léte364