Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bárdos József: Arany és Madách

hű képét akarta adni, azt mutogatván, hogy nincs haladás az emberiségben, csak szüntelen körben forgás, vagy alább szállás, míg minden a nihilismusba süllyed. Ki egyszerű egészvoltában tekinti e compositiót, az tisztában lehet a költő céljával. »Lucifer az embert teljesen meg akarja rontani; az első embert kétségbeesésig űzve, benne megsemmisíteni összes nemét; ez neki a sötét képek által már-már sikerül is, midőn a szeretet szava és isten keze visszarántja az örvény széléről.« Ez a mese alapvázlata: innen indulva kell méltánylani az egyes részeket és a kivitel sikerét."

6 Ha most ezeket a sorokat összevetjük azzal, amit Arany a Madáchhoz szóló első levelében írt, láthatóvá válik, mit is kellene nagyon alaposan megvizsgálnunk, ha érteni akarjuk Arany Jánost, illetve magát a Tragédiát. Arany ebben az első levelében azt írja: ,,Az »Ember Tragoediája« úgy conceptióban mint compositióban igen jeles mű."

7 Azt kellene tehát megnéznünk, mi lehet ez a mindkét szövegben kiemelt „compositió", amelytől — és ez a másik fontos dolog — a Tragédia olyan egységes egésszé vált, melyben a részeknek nincs önálló, az egésztől elhatárolható jelentése. Hogy mennyire ezen múlik minden, azt mutatja, Arany ellenfelei e kérdésben épp a Tragédia részei felől indulnak, a részek sikerét emelik ki, onnan próbálnak a műhöz közelítem. Ez jellemzi Erdélyi János sokszor emlegetett elítélő kritikáját. Más kérdés, hogy egy ilyen megközelítésben a félrehallások még erősíthetik is a félreértést.

8 Meggyőződésünk, hogy Az ember tragédiája hihetetlen tudatossággal megkomponált mű, amelynek valamennyi szintjét átfogja, egésszé teszi egy egységes kompozíció. A következőkben e kompozíció alapjait szeretnénk bemutatni, mégpedig a legalsó, a szövegszint elemzése segítségével. Mint látható lesz, a szövegszinten egy következetes, az egész mű költői üzenetét alapjaiban hordozó kulcsszórendszer figyelhető meg, amelyet valami nagyon távoli rokonság az eposzi állandó jelzőkhöz fűz. Legfontosabb feladatunk e kulcsszórendszer bemutatása. 1. Az Úr alakjának vizsgálatával kezdjük, mert a Tragédia megértésének egyik feltétele, hgoy tisztán lássuk, nem valamiféle vallás istenével van dolgunk, hanem a mű egyik — a mondandó szempontjából megkomponált — szereplőjével. Az első részben az angyalok kara a következőket mondja róla: Ő az erő, tudás, gyönyör egésze.

9

(l. sz. 5.) Néhány sorral később, még mindig az első színben a három főangyal így dicsőíti az Urat: Hozsánna néked, Eszme! (1. sz. 65.) Hozsánna néked, Erő! (1. sz. 70.) Hozsánna néked, Jóság! (1. sz. 75.) Érdekes módon az elemzések eddig nem figyeltek az Úr ilyen ,,erő, tudás, gyönyör" — hármasságára. Pedig a kétszeri, szinte szó szerint azonos megnevezés nem lehet véletlen. Eszme és tudás, erő, gyönyör és jóság — a három alapprincípium kulcsszavai. Ha ehhez még a szellem és anyag egységét is hozzávesszük, előttünk áll a világnak az Úrban megjelenő teljessége. Hogy mindez milyen precízen kiépített szerzői kompozíció megjelenése, jól mutatja, hogy több mint kétezer sorral később Ádám-Kepler a második prágai színben majdnem ugyané szavakkal kifejezve, ugyané hármasságot tartja az Úr lényegének: 356