Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Bárdos József: Arany és Madách
Sokat kívánsz. Paránya a világnak, Hogy lássad át a nagyszerű egészet? — Uralmat kérsz, élvet kérsz és tudást. Ha súlyától nem dűlne össze kebled S mindezt elérnéd, istenné leendnél. — (10. sz. 2463-2467.) Uralom (erő), élv (gyönyör) és tudás ismét csak maga az isten. Csak csodálható Madách tudatossága, következetessége. 2. Lucifer alakjának vizsgálatát érdemes a három főszereplőé közül előrevenni. Kulcsszerepe van, szerepének megértése nélkül a másik két hős szerepét sem érthetjük meg, de alakjának félreértése a mű egészének mondandóját torzíthatja el, lehetetlenné téve a megoldás értelmezését. A szakirodalomban Lucifer alakját általában kívülről, a keresztény mítosz vagy a világirodalom más művei (Byron, Goethe) felől közelítik meg. így is néha végletesen ellentétes nézetekkel találkozni. 10 Mezei József 1 a Nincs, a metafizikai Semmi megtestesítőjét látja benne, Martinkó András 12 az anyag szellemének tartja, Sótér István pedig — miután felfedi az anyagiság és Lucifer lényege közti ellentétet, de Madách koncepcióját következetlennek tartja, Lucifer figuráját pedig ennek következtében változónak és ellentmondásosnak — az emberrel szembeszegülő anyagi rész megtestesítőjének nevezi, és szembeállítja az embert segítő Földszellem — Éva motívum anyagiságával. 13 Mindenekelőtt figyeljünk fel arra, hogy Madách nem az Ördög, nem a Sátán, nem is a Mefisztó nevet választja (pedig a sokat emlegetett világirodalmi hatások következtében mindegyik elképzelhető volna), hanem Lucifernek nevezi el a paradicsomi csábítót. Lucifer: fényhozó. A név Prométheuszra utal. Az is, akárcsak Lucifer, bukott angyal (titán), bukásának oka pedig, hogy az istenektől ellopta az emberek számára a tüzet — és a tudást, hiszen a tűz a mesterségek kezdete is. Lucifer is a tudást ajánlja fel az embernek, Ádámnak és Évának a második színben. A Prométheusszal való rokonság egy nagyon fontos mometumra hívja fel a figyelmet: Lucifer alárendeltje az Úrnak (ahogy a titán is alárendeltje Zeusznak). Ennek az alárendeltségnek döntő szerepe van. Nézzük, igazolja-e ezt az alárendeltséget a mű szövege. Az első színben az Úr így szól: Hah, pártos szellem! el előlem, el, Megsemmíthetnélek, de nem teszem, (1. sz. 133—134.) Ugyanezt tanúsítja a tizenötödik szín is: Az Úr: A porba szellem! Előttem nincsen nagyság. (15. sz. 4038—4039.) Hogy Lucifer milyen egyértelműen csak egy rész a teremtett világból, azt mi sem mutatja jobban, mint az Úr zárószózatának hozzá szóló szavai: Az Úr: Te Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben — működjél tovább (15. sz. 4108—4109.) A kérdés, melyet tehát most fel kell tennünk, hogy Lucifer miféle része a teljességnek. A kulcsszavak egyértelműen eligazítanak: О a „hideg tudás", a „számító értelem", a „lélek magában", a „szellem", amely önmagát teljességnek, az Úrral egyenrangúnak képzeli. Épp ezért „dőre", „önhitt". 14 357
