Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szabó Károly nagykőrösi levelezéséből

amíg bírunk, mi tanárok még egyszer híjában felszólalunk, — arra nem sok kilátás lehet, hogy mint eddig úgy ezután is közösen tűrjük és húzzuk a terhet. Kiki, a merre kilátás nyílhat, szabadulni fog és aki megmaradni kénytelen, örülni fog a távozó szerencséjének. — Én is előre gondoskodni fogok magamról. — Nénány év múlva, ha ugyan igaz lesz a német nyelv majd csak úgy kongani fog a most híres körösi iskola falai közt, s mi távolról nézzük a körösiek szerencséjét, kiknek iskolájok nyilvános lesz ugyan, de nem lesz köszönet benne. A pápaiak ezt előre látva, a legújabban nyert nyilvánossági jogot visszautasították. Kőrös abban tán még akkor is büszkélkedni fog, mikor mi és tanítványaink elszéledvén más faj áll majd a kimúlt helyére." Szabó Károly a védekező erő gyengeségét látja a körösi consistorium működésében, s a „director", Szigethi Warga János pedig nem volt alkalmas arra, hogy a szűkebb iskolai érdekeken túlmenően, a protestáns ügy egészét felemelkedett szellemiséggel képviselje. Szabó e levelében említette Mikulás ismételt látogatását, ami a német nyelvi oktatás előkészítését célozta, de nem sok reményt látott annak elhárítására: „nincs itt se egyháztanács, se superintendentia mellybe a magunk s nemzetiségünk ügyére és protestáns jogainkra nézve bízhatnánk, hogy legalább azt, mit kimondani joga van, kimondja." Arany János is felrótta a körösi egyháztanács erélytelenségét; mint írja Kovács Jánosnak 1856. december 21-én: „Az iskola megy — de mindnyájan érezzük, hogy jobban is mehetne. Fájdalom! nekünk superintendentiák, mely olyas dolgokat parancsoljon. Mi a helybeli consistorium alatt állunk, melynek főelve: nyilvánosság mindenáron. Három négy hivatalnok összeül, mint consistorium, s végzést dictai: »meghagyatik a tanári karnak, hogy ez s ez (a tudvalevő) rendeletet mielőbb foganatba vegye«.. ."

31 A körösi tanárok ellenérzését, kedélyvilágát a tanügyi hatóság 1856-ban hozott rendelete is felkorbácsolta. Thun Leo azt a törvényrendeletet bocsátotta ki, hogy megnyirbálva az egyház önrendelkezési jogkörét, egy császári és királyi főegyháztanács felügyelete és jogköre alá rendelte a protestáns egyházakat és iskolákat. Ez ellen azonban tiltakoztak, s a négy református egyházkerület küldöttsége 1857. április 20-án együtt protestált.

32 Szabó Károly a bátyjának 1857. május 15-én írott levelében arról tudósít, hogy „Ő felségeik lejövetele elhaladván", s bíznak a rendelet módosításában, mert „A nyelv dolga gymnasiumainkra s ránk tanárokra is életkérdés. Szeretnénk reményleni, ha lehet, majd meglássuk..." Az ügyben érdemi haladás nem történt, sőt 1859-ben adta ki a kormány azt a nyílt parancsot, amely kilátásba helyezte az egész protestáns egyház és iskolai önkormányzat felszámolását.

33 Szabó Károly és tudós tanártársai ilyen bizonytalanság közepette éltek Nagykőrösön. Főként a magyar nyelvi autonómia megőrzése serkentette őket a németesítéssel szemben, az anyagi megélhetés másodlagos dolog maradt. Szabó Károly ez utóbbi téren ha nem is nagy megelégedéssel, de reményteljesen nézett a jövőbe: „Azért maradok itt a míg állhatom, s míg, ha nagy erőfeszítéssel is, annyi mellékjövedelmet csinálhatok, hogy most már ősz óta hatod magammal eltenghetek." Eddig a Hunyadiak kora publikációjából származó tiszteletdíjak segítették ki, s azon fáradozott, hogy az Akadémia döntsön a többi — még kéziratban lévő — kötet kiadatásáról. A bizonytalan körülmények miatt nem kötődött erős szálakkal Szabó Nagykőröshöz. Annak ellenére, hogy jeles tudóstársa, Szilágyi Sándor s Arany János még továbbra is itt időzött. Csupán népes családja biztonságos léte foglalkoztatta, s itt megfelelő körülmények között volt. Az eltávozás gondolata már realitássá vált 1858-ban, melyhez az is hozzájárulhatott, hogy Mentovich Marosvásárhelyre, Erdélybe ment 1856-ban. Bátyjának, 1858. december 27-én már azt írta, hogy „Most már csak nem bizonyosnak mondhatom, hogy Septemberre Enyedre leköltözöm, gr. Mikó Imre kitől két felszólítást is kaptam, igen sürgetvén • hív. A fizetés 1000 pft szabad lakás és 16 öl fa, mi az itteni fizetésnél 500 pfttal is többre tehető..." Az elmenetel azonban elhúzódott, maradt még a következő esztendőre is. Bátyjához 1859. szeptember 5-én írott levelében nem említi az utazást, csupán azon kesereg Sza337